KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/február
MAGYAR MŰHELY
• Lukácsy Sándor: A múltat be kell vallani Tutajosok
• György Péter: A National Geographic verzió Tutajosok
• Bíró Zsuzsa: A színtévesztő Megjegyzés a Wallenberg rejtélyhez
• N. N.: Phőnix utca Wallenberg emlékezete
• Jeles András: Szédült kronológia Jegyzetlapok
• Zsugán István: A bűntett: szenvedélyes műalkotás Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A talány rendezője Beszélgetés Fehér Györggyel

• Dániel Ferenc: A terror szülőszobája Ördögök
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: A versailles-i fattyú Azok a lengyel ötvenes évek!
• N. N.: Az „ötvenes évekről” szóló fontosabb játékfilmek
• Kovács István: Végzetes tévedés
VIDEÓ
• N. N.: Szovjet underground
• Sneé Péter: Farkasok birodalma Szovjet underground

• Gelencsér Gábor: Magyar anziksz Az Amerika-kép
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Dalol a klitorisz Emmanuelle
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hagyjátok Robinsont!
• Báron György: Az amerikai birodalom hanyatlása
• Zalán Vince: Kettős szerepben
• Bikácsy Gergely: A tizenöt éves lány
• Fáber András: Vénuszcsapda
• Tamás Amaryllis: Sínek a semmibe
• Lajta Gábor: Törvényes maffia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hét szeplő

Dániel Ferenc

 

A semmitmondó cím hazai átkeresztelők szüleménye, rejtély. Ha mindenáron magyarítani akarnak, miért nem „Sékszpír bátyó védőszárnyai alatt” címen hozzák forgalomba az NDK filmgyártás Hermann Zschoche rendezte termékét? – ugyanis a jó szándékú, pedagógiai ihletettségű alkotók a Rómeó és Júlia drámát spékelik filmjükbe, játszatják el mai, veronai korú kamaszokkal, hogy ily módon hangoljanak rokonszenvre minden zord, hajszolt, értetlen felnőttet a tinédzser korosztály szerelmi és egyéb bonyodalmai iránt. Kisebb szereposztási megingások után az élet nagyjából igazodik a darabhoz, annak fordulataihoz; s kellemes ráadás: néhány shakespeare-i kulcsjelenet szemtanúi lehetünk némi katarzis-pótlékkal. A filmbeli gyerekek, magnózás ide, csókolódzás, szerelmi próbálkozás oda, sokkal illemtudóbbak, nevelhetőbbek, saját problémáikhoz lojálisabbak, mint amilyen a Mercutio-Tibald korosztály volt. S itt a bökkenő. A dramaturgia klasszikusait jobb nem megbolygatni, mert nem viselik el a hozzászelídítést. A dramaturgia örök fiataljai cselekvés közben ismerik meg az életet, ha úgy tetszik: anti-pedagogikusan.

Hermann Zschoche talán látta a Sípoló macskakőt, mert az ő filmjének is egy nyári táborozás a kerete, egy amolyan félig megfegyelmezett, félig programozott táboré, ahol a srácok, mert hely, idő s alkalom összejátszik, megismerhetnék egymást és önmagukat. Leendő mivoltukat. Nos, itt az alkalmat elszalasztják. Shakespeare cégére alatt. Néhány elfogódott, önfeledt, természetes pillanat azért adódik, ezekért kár.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7436