KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/február
MAGYAR MŰHELY
• Lukácsy Sándor: A múltat be kell vallani Tutajosok
• György Péter: A National Geographic verzió Tutajosok
• Bíró Zsuzsa: A színtévesztő Megjegyzés a Wallenberg rejtélyhez
• N. N.: Phőnix utca Wallenberg emlékezete
• Jeles András: Szédült kronológia Jegyzetlapok
• Zsugán István: A bűntett: szenvedélyes műalkotás Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A talány rendezője Beszélgetés Fehér Györggyel

• Dániel Ferenc: A terror szülőszobája Ördögök
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: A versailles-i fattyú Azok a lengyel ötvenes évek!
• N. N.: Az „ötvenes évekről” szóló fontosabb játékfilmek
• Kovács István: Végzetes tévedés
VIDEÓ
• N. N.: Szovjet underground
• Sneé Péter: Farkasok birodalma Szovjet underground

• Gelencsér Gábor: Magyar anziksz Az Amerika-kép
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Dalol a klitorisz Emmanuelle
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hagyjátok Robinsont!
• Báron György: Az amerikai birodalom hanyatlása
• Zalán Vince: Kettős szerepben
• Bikácsy Gergely: A tizenöt éves lány
• Fáber András: Vénuszcsapda
• Tamás Amaryllis: Sínek a semmibe
• Lajta Gábor: Törvényes maffia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hármasfogat

Békés Pál

Az élet édes álom hármacskán. Különösen, ha a (fanyar) komédiai hármas – két fiú, egy lány – egy kollégiumi szobába zárva vívja a nemek örök harcát egy árnyalatnyi csavarással, némileg a Szentivánéji álom sóvárgás diktálta körfogócskáját idézve. De hogy ne beszéljek rébuszokban: Alex (lány) kívánja Edet (fiú, látens homoszexuális), aki kívánja Stewardot (kan, kéjfűtött hetero), aki kívánja Alexet. A kör bezárult. Miután fölfedezik egymás hajlandóságait, fogadalmat tesznek, hogy szexuális értelemben tabuk lesznek egymás számára, s ettől kezdve persze gondolni sem tudnak másra. A három kielégítetlen vágy szenvedő alanyai végeérhetetlen hancúrozásban igyekszenek oldani oldhatatlan társas magányukat, és annak rendje és módja szerint sorra megszegik a szent fogadalmat: hetero-, homo- és bi-felállásban, egyecskén, kettecskén, hármacskán – ahogy éppen jön.

Happy end nincs? De van! Felnőnek és eltávolodnak egymástól. Nem egészen értik, hogyan is jelenthettek egymásnak annyit annak idején. Életünk néhány melankolikus hangvételű lírai közhely: ami megoldható, azt mi oldjuk meg, ami nem, azt az idő.

Ami a Hármasfogat hangütését illeti: talpig PC. (Mint azt minden magára valamit is adó entellektüel tudja – „Vigyázó szemetek New Yorkra vessétek!” – a PC nem Personal Computer, hanem Politically Correct, és csak javíthatatlan machók, hímsoviniszta disznók és konzervatív kankujonok számára Picit Ciki.) A Hármasfogat a homoszexualitás, a nemi identitás keresésének megítélésében liberálisan, emelkedetten és pártatlanul liberális, emelkedett és pártatlan. Talán csak annyi vethető a szemére, hogy a hármas egyik tagja nem néger (bocs), fekete (bocs), színes bőrű (bocs), afro-amerikai (na végre), és ezzel a csellel a film kikerülte a szexuális identitás rasszkérdésekkel elegy multikulturális vetületének vizsgálatát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=799