Láttuk mégA titkos ajtóKöves Gábor
Szuperhősök és művészek: csodálatra méltó, excentrikus figurák. Egyaránt jól mutatnak a mozivásznon, előbbi például remekül fest, amint a felhőkarcolók felett köröz kezeslábasában, utóbbi pedig nem is lenne művészlélek, ha nem meztelenül szaladgálna a szabadban. Mindez persze durva és rosszindulatú leegyszerűsítés, mentségünkre szóljon azonban, hogy filmünk is éppen ezeket a szemrevaló, ám kissé elavult kliséket alkalmazza. A híres író és a híres író csodaszép feleségének története a gyászról szeretne szólni, az autóbalesetben elvesztett nagyfiúk elviselhetetlen hiányáról, az újrakezdés csődjéről, és az elvesztett gyerekek illúziójával kecsegtető kamaszról, aki bálványa, a híres író tanítványául, jobban mondva sofőrjéül szegődik a nyári szünidőre.
John Irving regényeivel valahogy mindig meggyűlt a baja a filmeseknek, mind a Garp szerint a világ, mind az Árvák hercege tisztességes, ám jóindulatú fanyalgással fogadott próbálkozások voltak, s bár Todd Williams ezúttal nem egy teljes Irving-regényt, hanem a Widow for One Year egyharmadát gyúrja filmmé, ugyanúgy elbukik, mint elődei. Ha eddig a túl nagy falat okozott gondot, most a túl kis falat okoz gondot. Ráadásul Jeff Bridges és Kim Basinger gyászoló házaspárja túlságosan is fotogén szenvedők, a történet helyszínéül szolgáló Long Island-i luxus-rezervátum reklámarcai, akikkel történhet bármilyen tragédia, biztosak lehetünk benne, hogy a rájuk váró pokol bézs színekkel lesz kitapétázva. Bridges és Basinger gyásza látványos, de egy cseppet sem meggyőző, a rendezői szándékok ellenére az az érzésünk támad, mintha ebben a magas sövényekkel védett festői környezetben a legnagyobb tragédia akkor következik be, ha felmond a kertész, kifogy a whiskey, vagy túlzott kalóriatartalmú étel kerül az asztalra.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1660 átlag: 5.42 |
 |
|
