KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/március
• Schubert Gusztáv: Einstand
TELEVÍZÓ
• György Péter: Csoportkép zászlóval Televízió a politikában
• Lengyel László: Politika a televízióban
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Irodalom

• György Péter: A lázadás esztétikája Kentaur
• Szilágyi Ákos: „Mint hulla a hulla!” Vázlat a szovjet nekrorealizmusról
• Zalán Vince: Hazugságok vására? Gyöngyök a mélyben
TÖMEGFILM
• Koltai Ágnes: „...a te országod”
• Lajta Gábor: Biff, boff, blöff! A Denevérember alakváltozásai
• Kemény György: Tisztelt Mr. Batman! Dizájn
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Befejezett jövő Meteo
• Fábián László: Van-e dokumentum, amikor nincs film? Málenkij robot; Te még élsz?
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Újérzéketlenség Kairó
LÁTTUK MÉG
• Kovács István: Vasárnapi tréfák
• Bikácsy Gergely: A film varázsa
• Lajta Gábor: Fekete eső
• Hegyi Gyula: A fehér szörny búvóhelye
• Fáber András: Erotikus fantázia
• Létay Vera: A Sárkány éve
• Tamás Amaryllis: Dolgozó lány
• Székely Gabriella: Őrület
• Bikácsy Gergely: Hibiszkuszháza
KRÓNIKA
• Szemadám György: Csutoros Sándor emlékére...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A szabadság határai

Pápai Zsolt

Crossing Over – amerikai, 2009. Rendezte: Wayne Kramer. Szereplők: Harrison Ford, Ashley Judd, Ray Liotta. Forgalmazó: Film. 113 perc. 

Kevés filmnek jutott mostohább sors az elmúlt években, mint a méretes reményekkel és szép költségvetéssel készült, ámde végül még a moziforgalmazásba is csak a surranópályán bekerült A szabadság határainak. A filmet vállvetve utasította el az amerikai közönség és kritika: huszonötmilliós költségvetésének alig ötvenedrészét termelte meg, és az újságírók is alaposan elbántak vele. Ez a reakció érthető is, nem is: érthető – bár nem akceptálható – azért, mert Wayne Kramer rendező kényes problémákat boncolgat, ugyanakkor nem érthető, mert mívesen szerkesztett, ráadásul a fajsúlyos témát nagy adag feszültséggel megtöltő – azaz közönségvonzó megoldásokat szép számmal tartalmazó – darabról van szó.

A szabadság határai alig valamivel gyengébb film, mint a sok szempontból hasonló, és a nézők és Oscar-döntnökök által egyaránt ajnározott, 2004-es Ütközések. A hercig Szerencseforgatóval drámai érzékét, a betyáros Halálos hajszával pedig akciókészségét bebizonyító Wayne Kramer direktor a Robert Altman által tökélyre fejlesztett többszálú narratívát alkalmazza a migráció és emigráció témáját, a hétköznapi előítéleteket boncolgató munkájában. Középpontba az amerikai állampolgárság és a zöld kártya mítoszát helyezi, és úgy képes ezeknek a devalválódását érzékeltetni, hogy megmutatja, mennyi fájdalom, lemondás és kín forrása mindkettő. A szabadság határaiban az Ígéret Földje nem valóságos világ, kizárólag a magukat megtévesztő emberek lelkében létezik.

A főszereplők között ott találunk egy bevándorlási ügyekkel foglalkozó, veterán nyomozót; az ő perzsa származású társát és ennek családját; egy színésznői ambíciókkal Los Angelesbe érkező ausztrál lányt; valamint a hozzá kapcsolódó két férfit. A sztori főcsapásához oldalágon csatlakozik továbbá egy palesztin család, egy fekete kislány és egy mexikói nő – igazi multikulturális társaság tehát. Történeteik keresztbe-kasul szövik egymást, és a sorsmozaikjaik jó darabig szépen illeszkednek, az összbenyomás mégsem maradéktalanul pozitív: a koreai fiúkat – merthogy ők is szerepelnek a filmben – felvonultató cselekményszálat görcsösen gombolyítja a rendező, a nyilvánvalóan csúcsjelenetnek szánt állampolgársági avatás epizódja pedig erőtlen.

Lehetséges, hogy az eredeti, 140 perces rendezői változat nem tartalmazott efféle gikszereket, mindenesetre A szabadság határai még durván megkurtítva is izgalmas film. Azért az extrák közé igazán belefértek volna a kivágott jelenetek.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10667