KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/március
• Schubert Gusztáv: Einstand
TELEVÍZÓ
• György Péter: Csoportkép zászlóval Televízió a politikában
• Lengyel László: Politika a televízióban
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Irodalom

• György Péter: A lázadás esztétikája Kentaur
• Szilágyi Ákos: „Mint hulla a hulla!” Vázlat a szovjet nekrorealizmusról
• Zalán Vince: Hazugságok vására? Gyöngyök a mélyben
TÖMEGFILM
• Koltai Ágnes: „...a te országod”
• Lajta Gábor: Biff, boff, blöff! A Denevérember alakváltozásai
• Kemény György: Tisztelt Mr. Batman! Dizájn
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Befejezett jövő Meteo
• Fábián László: Van-e dokumentum, amikor nincs film? Málenkij robot; Te még élsz?
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Újérzéketlenség Kairó
LÁTTUK MÉG
• Kovács István: Vasárnapi tréfák
• Bikácsy Gergely: A film varázsa
• Lajta Gábor: Fekete eső
• Hegyi Gyula: A fehér szörny búvóhelye
• Fáber András: Erotikus fantázia
• Létay Vera: A Sárkány éve
• Tamás Amaryllis: Dolgozó lány
• Székely Gabriella: Őrület
• Bikácsy Gergely: Hibiszkuszháza
KRÓNIKA
• Szemadám György: Csutoros Sándor emlékére...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Almodóvar-zenék

Matador a lemezboltban

Fáy Miklós

 

Ez volt az igazi döbbenet. Bemenni a lemezboltba, és látni, hogy kiadták Pedro Almodóvar filmzenéit. Eddig azt sem tudtam, hogy vannak neki egyáltalán filmzenéi. Jó, nyílván szól valami a képek alatt, azt senki nem engedheti meg magának, amit Bresson, de hogy mi és miért, hol és mikor szól... Az egész olyan, mint egy televíziós dokumentumfilm. Azt mondják, hogy nyomasztó a hely, és közben tényleg szól valami mélyvonós társaság. A legjobb az egészben az, hogy nem viszi túlzásba. Nincs számára nagy jelentősége, ezért csak akkor használja Almodóvar a zenét, amikor mondani akar vele valamit. Nem súlyosat, véglegeset, csak határozottat. Kell itt, egy ilyen lemez láttán bármire is gondolni? Nem egészen egyszerűen a piac törvényeinek tiszteletéről van szó, egy sor régi, spanyol sláger piacradobásáról Almodóvar fedőnévvel?

Igen, igen, igen. Akarom mondani: nem, nem, nem. Igen, piacon vannak a régi, spanyol slágerek, de azért kell még valamire gondolni. Arra, hogy éppenséggel lehetnének ezek magyar slágerek is.

Almodóvar igazi kelet-európai életutat járt végig. Tizenhat évesen Madridba ment filmezést tanulni, csak éppen az iskola nem volt meg, ahol megtanulhatta volna a mesterséget. Ez időnként meg is látszik a filmjein, szabálytalanul dolgozik, furcsák a vágások, hajlandó a kész anyagban hibákat hagyni, ha a jelenet tempója azt kívánja. De ez akkor még csak a remélt jövő. Tizen- huszonévesen azért dolgozik, hogy megvehesse az első Super 8-as kamerát, és mert feszíti a mondanivalója, ír és zenél. Együttest alapít, az Almodóvar McNamarát. Ha értenék spanyolul, alighanem lelkesedni is tudnék, biztosan halálosan szellemesek a szövegei. Szövegértés nélkül, mily sajnálatos, a filmeken is felhasznált saját számoknak van valami elképesztő csehszlovák pop-jellege. De Almodóvar elküzdi magát a lehetőségig, és időben megjön a siker – ebben különbözik az ő története a magyar kollégákétól. A zenéhez való viszonya azonban nem mélyebb, mint Tímár Péteré, vagy hogy egy híresebb filmslágergyárost említsek, mint Quentin Tarantinóé. Mindannyian kész anyagból dolgoznak. Mindannyian a hagyományos értelemben vett filmzene ellen dolgoznak. Mindhárman képesek arra, hogy elfeledett első vagy másodosztályú slágereket írjanak a szem belső falára. Ki tudná elfelejteni a Chuck Berryre tvisztelő Uma Thurmant? Kit hagyna hidegen az Angelát éneklő Cseh Tamás? Van-e nagyszerűbb pillanat, mint az öngyilkosok szeretkezési jelenete a Matadorban, míg szól Mina érzelmes, fájdalmas hangja. Espérame en el cielo, corazon. Hiába nem tudok spanyolul, ezt még én is értem. Várj rám a mennyországban, szívem.

 

The Songs of Almodóvar - EMI. 1998.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3864