KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/március
• Schubert Gusztáv: Einstand
TELEVÍZÓ
• György Péter: Csoportkép zászlóval Televízió a politikában
• Lengyel László: Politika a televízióban
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Irodalom

• György Péter: A lázadás esztétikája Kentaur
• Szilágyi Ákos: „Mint hulla a hulla!” Vázlat a szovjet nekrorealizmusról
• Zalán Vince: Hazugságok vására? Gyöngyök a mélyben
TÖMEGFILM
• Koltai Ágnes: „...a te országod”
• Lajta Gábor: Biff, boff, blöff! A Denevérember alakváltozásai
• Kemény György: Tisztelt Mr. Batman! Dizájn
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Befejezett jövő Meteo
• Fábián László: Van-e dokumentum, amikor nincs film? Málenkij robot; Te még élsz?
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Újérzéketlenség Kairó
LÁTTUK MÉG
• Kovács István: Vasárnapi tréfák
• Bikácsy Gergely: A film varázsa
• Lajta Gábor: Fekete eső
• Hegyi Gyula: A fehér szörny búvóhelye
• Fáber András: Erotikus fantázia
• Létay Vera: A Sárkány éve
• Tamás Amaryllis: Dolgozó lány
• Székely Gabriella: Őrület
• Bikácsy Gergely: Hibiszkuszháza
KRÓNIKA
• Szemadám György: Csutoros Sándor emlékére...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szombat esti frász

Hajnal Csilla

Nem sokat kellett törnie a fejét a Szombat esti frász forgatókönyvírójának új ötleten: az amerikai „kertvárosi film” unalomig ismételgetett képeit ódon vígjátéki fordulattal, a felcserélődésből, a „sorok átfedéséből” (Bergson) fakadó komikummal próbálta megtermékenyíteni.

A semmiből felbukkanó, másodállásban gengszter fivér rég és hőn áhított randevút szervez meg öccsének, kölcsönadva hitelkártyáját, külsejét, ízlését és… autóját. (A szegény fiú nem is sejti, hogy ezzel a gesztussal kalandhőssé avanzsálódik.)

És attól fogva a kék autó, mint a biztos lebukás metaforája vonul végig a városon: mit sem sejtő utasait nemcsak étterembe, hanem az „éjszaka mélyére” is elszállítja. (Hát igen: nehéz az embernek saját maga bátyjaként... főleg ha kénytelen elvinni helyette az egészestés balhét is.)

A Szombat esti frász a hagyományos pikareszk emberpróbáló és -nevelő, sokszor könnyfacsaró komolyságát (ugyan kinek kell ez ma már!) elszomorító humortalansággal vicceli meg: az a pár vödörnyi vér, az a néhány hulla, az az egypár rögeszmés félőrült, és az a kevéske aberrált emberrabló kínai a műfajt megcsúfoló kisstílűséggel rémisztgeti a mozizni vágyót.

A film úgy végződik, ahogy kezdődik. A tejmeleg kertvárosi otthon óvón terpeszkedik lakói fölött: bár beléhatoltak, összetörték, a lényege érintetlen. Persze: így hihető, hogy a világ nem is olyan veszett, és a „kék bársony” sem olyan durva tapintású, ha az ember nem markolássza nagyon...

Az a bizonyos függöny itt meg nem lebben. Talán David Lynch-nek kéne ráfújnia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=517


előző 1 következőúj komment

Niki#1 dátum: 2006-12-05 20:23Válasz
Szeretném megkérdezni, hogy vkinek megvan ez a film? Nagyon sokat segítene. Az email cimem poczaniki@freemail.hu. Köszönöm előre is a segítséget!