KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/március
• Schubert Gusztáv: Einstand
TELEVÍZÓ
• György Péter: Csoportkép zászlóval Televízió a politikában
• Lengyel László: Politika a televízióban
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Irodalom

• György Péter: A lázadás esztétikája Kentaur
• Szilágyi Ákos: „Mint hulla a hulla!” Vázlat a szovjet nekrorealizmusról
• Zalán Vince: Hazugságok vására? Gyöngyök a mélyben
TÖMEGFILM
• Koltai Ágnes: „...a te országod”
• Lajta Gábor: Biff, boff, blöff! A Denevérember alakváltozásai
• Kemény György: Tisztelt Mr. Batman! Dizájn
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Befejezett jövő Meteo
• Fábián László: Van-e dokumentum, amikor nincs film? Málenkij robot; Te még élsz?
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Újérzéketlenség Kairó
LÁTTUK MÉG
• Kovács István: Vasárnapi tréfák
• Bikácsy Gergely: A film varázsa
• Lajta Gábor: Fekete eső
• Hegyi Gyula: A fehér szörny búvóhelye
• Fáber András: Erotikus fantázia
• Létay Vera: A Sárkány éve
• Tamás Amaryllis: Dolgozó lány
• Székely Gabriella: Őrület
• Bikácsy Gergely: Hibiszkuszháza
KRÓNIKA
• Szemadám György: Csutoros Sándor emlékére...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ramona

Koltai Ágnes

Úgy kell az örökké izgágáskodó polgárjogi harcosoknak, állandóan az etnikai kisebbségek elismertetéséért, társadalmi védelmükért ágálnak, ahelyett, hogy beülnének egy kényelmes moziba és megnéznének valami fényesre suvickolt filmecskét. Mondjuk Jonathan Sarno több fesztiválon végighurcolt és megdicsért művét, a Ramonát, mely oly megejtően egyszerűnek ábrázolja a munkáért, kenyérért, emberi létért átszökdöső mexikóiak sorsát. A habókos mozi láttán csak elvetemült kispolgárok, megrögzött úriasszonyok és menthetetlen anyámasszony katonái nem akarnak cserélni a dalos kedvű mexikóikkal, akik hihetetlen ügyességre tettek szert a szögesdróton, falon átmászásban, laposkúszásban és egyéb tornamutatványokban. Mihelyt egy sikeres tigrisugrás után megérkeznek az Ígéret Földjére, menten Las Vegasba, ott is a nagy rulettasztalok bódító gazdagságába csöppennek. Hiába, vérbeli déliek, nem vetik meg a jó kis kalandot.

A film főhősnője, Ramona egyenesen a legémelyítőbb kalandba, a szerelembe csöppen bele, újdonsült amerikai fiújával átviteti magát a rettegett határon, jött, körülnézett és visszament Mexikóba – természetesen a zord amerikai rendőrök zavarták el, nem lévén tartózkodási engedélye. Ramona eszményien nyomorgott otthon, a jólétbe belefásult „amerikai barát” tanulhat is tőle: (mű)lazaságot; (mű)mosolyt; (mű) könnyeket.

Ha írásba adnák – nemcsak a rendező, hanem az összes kritikus is, aki a film eredetiségét, a kifinomult románcot és a fondorlatos komédiát dicsérte –, hogy nyomorogni ilyen üdítő, szívesen cserélnék Ramonával. Addig is: Jonathan Sarnótól kíméljenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/08 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=535