KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/március
• Schubert Gusztáv: Einstand
TELEVÍZÓ
• György Péter: Csoportkép zászlóval Televízió a politikában
• Lengyel László: Politika a televízióban
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Irodalom

• György Péter: A lázadás esztétikája Kentaur
• Szilágyi Ákos: „Mint hulla a hulla!” Vázlat a szovjet nekrorealizmusról
• Zalán Vince: Hazugságok vására? Gyöngyök a mélyben
TÖMEGFILM
• Koltai Ágnes: „...a te országod”
• Lajta Gábor: Biff, boff, blöff! A Denevérember alakváltozásai
• Kemény György: Tisztelt Mr. Batman! Dizájn
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Befejezett jövő Meteo
• Fábián László: Van-e dokumentum, amikor nincs film? Málenkij robot; Te még élsz?
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Újérzéketlenség Kairó
LÁTTUK MÉG
• Kovács István: Vasárnapi tréfák
• Bikácsy Gergely: A film varázsa
• Lajta Gábor: Fekete eső
• Hegyi Gyula: A fehér szörny búvóhelye
• Fáber András: Erotikus fantázia
• Létay Vera: A Sárkány éve
• Tamás Amaryllis: Dolgozó lány
• Székely Gabriella: Őrület
• Bikácsy Gergely: Hibiszkuszháza
KRÓNIKA
• Szemadám György: Csutoros Sándor emlékére...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kisapák és nagyapák

Vanicsek Péter

A film főszereplője egy család, Lukovék. Egy nő és három férfi: nagyapa, apa, unoka. Így vagy úgy mindannyian hátrányos helyzetűek. A legifjabb és legidősebb generáció képviselői, a kamasz unoka és a nagyapa azért, mert nekik még/már nem szabad megtenniük bizonyos dolgokat. Az apa személyiségét az önmagával való azonosulás tartós zavarai jellemzik: volt már apja fia, gyermeke apja, de sohasem volt még önmaga. A feleség helyzetét akár meg se említsük.

Miközben peregnek a könnyes és vidám, de leginkább közömbös percek, a rendező olyan gátlástalanul elegyít különböző filmes elemeket, stílusokat, akárha kezdő pincérként uborkasalátát szolgálna fel a képviselőfánkhoz. Mire a nagyapa a film végén a szerelem révébe ér, mi nézők rádöbbenünk: semmi olyat nem tudtunk meg Lukovékról, amit első pillantásra ne sejtettünk volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6463