KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/március
• Schubert Gusztáv: Einstand
TELEVÍZÓ
• György Péter: Csoportkép zászlóval Televízió a politikában
• Lengyel László: Politika a televízióban
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Irodalom

• György Péter: A lázadás esztétikája Kentaur
• Szilágyi Ákos: „Mint hulla a hulla!” Vázlat a szovjet nekrorealizmusról
• Zalán Vince: Hazugságok vására? Gyöngyök a mélyben
TÖMEGFILM
• Koltai Ágnes: „...a te országod”
• Lajta Gábor: Biff, boff, blöff! A Denevérember alakváltozásai
• Kemény György: Tisztelt Mr. Batman! Dizájn
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Befejezett jövő Meteo
• Fábián László: Van-e dokumentum, amikor nincs film? Málenkij robot; Te még élsz?
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Újérzéketlenség Kairó
LÁTTUK MÉG
• Kovács István: Vasárnapi tréfák
• Bikácsy Gergely: A film varázsa
• Lajta Gábor: Fekete eső
• Hegyi Gyula: A fehér szörny búvóhelye
• Fáber András: Erotikus fantázia
• Létay Vera: A Sárkány éve
• Tamás Amaryllis: Dolgozó lány
• Székely Gabriella: Őrület
• Bikácsy Gergely: Hibiszkuszháza
KRÓNIKA
• Szemadám György: Csutoros Sándor emlékére...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zöldövezet

Sajóhelyi Gábor

 

Radev professzor, az ökológus (és a filmben a humánum birtokosa) következetesen érvényre szeretné juttatni tudománya, azaz élete igazságát. Magányos farkasként, csak hóbortos ötletnek ítélik terveit: akadályozzák meg a természet ily mértékű pusztítását. Amikor rangot, korlátozott hatalmat kap, minden emberinek hitt kapcsolata kollégáival, „barátaival” a fonákjára fordul, s tragikusan igazi mivoltát mutatja. Megkezdődik Radev kettős küzdelme: harc a simulé-kony és fondorkodó karrieristákkal, az angolszász eleganciájú manipulátorokkal; a kölyökkutya csaholású (esetenként gazdájukba harapó) szemforgató, modern Tartuffe-ökkel. A másik fronton pedig: küzdelem önmagával, igazságával, vagy ha tetszik: „monomániájával”.

A gépezet törvényszerűen maga alá temeti Radevet. A főhős nem egy személy tragédiáját képviseli, a film tragikusan kelet-közép európai értelmiségi modellt ábrázol. Láthatjuk, hogy a szenvedélyes igazságkeresés eredményét legfeljebb az alkoholelvonók ápolói, vagy az öngyilkosjelölteket egykedvűen begyűjtő pályaőrök ismerhetik meg.

Sajnálatos, hogy a film ezt a kiváló témát túl hosszan tárgyalja: 130 percből legalább ötvenet elvesz a sablonos operettábrázolás, valamint a sok ismétlődő gesztus. Az intés viszont jogos: nemcsak a természet, hanem emberi kapcsolataink is szennyesek, s a sok kompromisszumkötés közben elfeledjük lassan, hogy egyáltalán volt valaha lelkiismeretünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8063