KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/március
• Schubert Gusztáv: Einstand
TELEVÍZÓ
• György Péter: Csoportkép zászlóval Televízió a politikában
• Lengyel László: Politika a televízióban
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Irodalom

• György Péter: A lázadás esztétikája Kentaur
• Szilágyi Ákos: „Mint hulla a hulla!” Vázlat a szovjet nekrorealizmusról
• Zalán Vince: Hazugságok vására? Gyöngyök a mélyben
TÖMEGFILM
• Koltai Ágnes: „...a te országod”
• Lajta Gábor: Biff, boff, blöff! A Denevérember alakváltozásai
• Kemény György: Tisztelt Mr. Batman! Dizájn
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Befejezett jövő Meteo
• Fábián László: Van-e dokumentum, amikor nincs film? Málenkij robot; Te még élsz?
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Újérzéketlenség Kairó
LÁTTUK MÉG
• Kovács István: Vasárnapi tréfák
• Bikácsy Gergely: A film varázsa
• Lajta Gábor: Fekete eső
• Hegyi Gyula: A fehér szörny búvóhelye
• Fáber András: Erotikus fantázia
• Létay Vera: A Sárkány éve
• Tamás Amaryllis: Dolgozó lány
• Székely Gabriella: Őrület
• Bikácsy Gergely: Hibiszkuszháza
KRÓNIKA
• Szemadám György: Csutoros Sándor emlékére...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az alvilág királya

Pápai Zsolt

Pépé le Moko – francia, 1936. Rendezte: Julien Duvivier. Szereplők: Jean Gabin, Mireille Balin, Line Noro. Forgalmazó: Caesar Film International. 90 perc.

 

A film, amely jó időre megalapozta Jean Gabin „rokonszenves gazember” imázsát, afféle ujjgyakorlatnak indult. Julien Duvivier rendező láthatóan nem kívánt egyebet, mint francia – pontosabban francia-algériai – közegbe honosítani a Warner gengszterfilmjeit, azonban szerencsére menet közben továbbgondolta a formulát, és a szerelmi szál megvastagításával lényegében egy film noirt előlegező mozit forgatott. Az alvilág királyát a lírai realizmus origójaként értékelik a filmtörténetek, de legalább ennyire tekinthető a film noir nyitányának. Ha valami szörnyű véletlen folytán esetleg nem készül el, Raoul Walsh egy teljesen más Magas Sierrát forgat, A máltai sólyom pedig talán meg sem születik.

Az alvilág királya kivált a fatalizmusával kapcsolódik a – korai – noirokhoz, azzal, hogy a hős bukását a fájdalmasan vágyott nő iránti szenvedélye előlegezi meg. Ráadásul egyetlen lírai realista filmben sem annyira nyomatékos a bűnproblematika, mint itt, és Carné összes harmincas évekbeli munkájában nincs ennyi stiláris sziporka. A kamera jószerivel megállás nélkül mozog (a jelenetindító svenkek és a követőfahrtok abszolút korszerűek), néhány mélységi kompozíciót, sőt meghökkentő fény-árnyék játékokat is látni, továbbá a hangulat elmélyítését szolgálja az Algír városáról készült vakfehér óriástotálok és az alvilági miliőt bemutató ólomszürke képek jó ritmusú váltakozása.

Egyedül a történetalakításban marad alul a film a veretes noirokkal szemben, viszont akad néhány olyan jelenete, amely önmagában kárpótol ezért. A véletlenül bekapcsolódó gépzongora klimpírozásától kísért gyilkosság ma is megejt bizarrságával, a Gabin-figura vesztét tárgyaló utolsó tíz perc pedig érzelmi-indulati töltete miatt feledhetetlen.

Extrák: fotógaléria; előzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9368