KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/március
• Schubert Gusztáv: Einstand
TELEVÍZÓ
• György Péter: Csoportkép zászlóval Televízió a politikában
• Lengyel László: Politika a televízióban
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Irodalom

• György Péter: A lázadás esztétikája Kentaur
• Szilágyi Ákos: „Mint hulla a hulla!” Vázlat a szovjet nekrorealizmusról
• Zalán Vince: Hazugságok vására? Gyöngyök a mélyben
TÖMEGFILM
• Koltai Ágnes: „...a te országod”
• Lajta Gábor: Biff, boff, blöff! A Denevérember alakváltozásai
• Kemény György: Tisztelt Mr. Batman! Dizájn
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Befejezett jövő Meteo
• Fábián László: Van-e dokumentum, amikor nincs film? Málenkij robot; Te még élsz?
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Újérzéketlenség Kairó
LÁTTUK MÉG
• Kovács István: Vasárnapi tréfák
• Bikácsy Gergely: A film varázsa
• Lajta Gábor: Fekete eső
• Hegyi Gyula: A fehér szörny búvóhelye
• Fáber András: Erotikus fantázia
• Létay Vera: A Sárkány éve
• Tamás Amaryllis: Dolgozó lány
• Székely Gabriella: Őrület
• Bikácsy Gergely: Hibiszkuszháza
KRÓNIKA
• Szemadám György: Csutoros Sándor emlékére...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Apaföld

A tékozló apa

Gorácz Anikó

Nagy Viktor Oszkár elsőfilmje a külföldi filmkritikusok Gene Moskowitz-díját nyerte a 40. Magyar Filmszemlén.

 

Az Apaföldben nyoma sincs az elsőfilmes rendezők mindent megmutatni akarásának; Nagy Viktor Oszkár mesteremberi attitűdje szikár parabolává csupaszítja az „így jöttem”-történetként is értelmezhető apa-fiú drámát. A filmbéli apa frissen szabadul a börtönből, otthonhagyott fia rideg elutasítása nem könnyíti meg a hazaérkezését, ahogy volt bűntársai sem, akiknek szúrja a szemét, hogy a férfi a távolléte alatt elhatározza, új életet kezd. A bűnözésből szerzett pénzen földet vásárol, és fiát nagy nehezen rábírva az együttműködésre, művelni kezdi. Mielőtt termékennyé válna a megmunkált föld, mielőtt a szőlővessző kihajtana, a történet véget ér, és csak a csupasz karók merednek az égnek zord mementójaként az egymást követő generációk örök ellentétének, ami sokszor csak a földben csillapszik le.

A szülőkkel vívott csaták, a dühödt gyermeki lázadás, az Ödipusz-komplexussal átitatott apa-fiú rivalizálás az egyedi történetet általános érvényű tantörténetté, parabolává tágítja. Az identitás- és útkereső dráma névtelen szereplői helyére ki-ki behelyettesítheti a saját nevét, mert minden ember életében eljön az a pillanat, amikor döntenie kell: azt az utat járja, amit a szülei, vagy új ösvényt keres. A készen kapott minta, a bejáratott mechanizmusok sokszor kényelmesebbek, mint a sosem próbált megoldások, a filmbéli fiút – bár megveti „sittes” apját – ezért csábítja a gyors pénzszerzéssel járó bűnözői életforma. De nincs könnyű helyzetben az apa sem, az idősödő férfinak minden lelkierejét mozgósítania kell, hogy változtatni tudjon addigi életén és fiával való kapcsolatán.

A letisztult szerkezetű film képileg, dialógusban és a jelenetek szintjén is kiemeli az apa és a fiú életének párhuzamait. Kettejük kommunikációját rendkívül hasonló személyiségük teszi szinte lehetetlenné. Az apa nem akarja, hogy fia olyan legyen, mint ő, és a fiú sem akar hasonlítani az apjára, de bármennyire lenézi apját annak múltja miatt, rivalizál is vele. A film egyik kulcsjelenete, mely fényképezésben is eltér a mű egészétől – a lassú kameramozgás uralta, szépen komponált beállítások után kézikamerás felvétel –, amikor a fiú skorpiót tesz apja „nászi” ágyába, hogy nagynénjét, az új asszonyt elüldözze. A fiút nem csak az zavarja, hogy a nagynéni anyja ruháin túl az apját is birtokba vette, hanem az is, hogy az ő szerelmi próbálkozását viszont elutasította.

A két egyenrangú (fejlődés)történet felveti a kérdést: kiről szól a film, ki a főszereplő? Az éppen hazatérő tékozló apa, akinek makacs elhatározásával és fiát munkaterápiával jó úton tartani kívánó szándékával könnyen azonosulunk, vagy a fiú, akivel – ismerős dühe ellenére – kevéssé tudunk azonosulni; nemcsak eltökélt, gonosz arca, de dacos, megbocsátani képtelen személyisége sem teszi szimpatikussá számunkra. Ebben a lepedőteregetős balladai világban is szükséges, hogy értsük a fiú dühét, hiszen a megbocsátás bekövetkeztének vagy elmaradásának csak akkor van katartikus hatása, ha tudjuk, a börtönviseltségen túl a fiú eredendően miért haragszik az apjára. (Talán az apa börtönben volt, amikor az anya meghalt? Vagy éppen ellenkezőleg: az apa azért adta bűnözésre a fejét, mert félárva fiát csak így tudta eltartani?) Úgy tűnik, a történet eredetileg a fiúról szólt, de az apa (Derzsi János) küzdelme elhalványította a fiú vívódását. Ebben a filmben a felelősségvállalásnak nagyobb a tétje, mint a lázadásnak, hiszen a tékozló fiú drámájában mindig a hazavezető út a nehezebb és izgalmasabb, nem pedig az elcsavargás.

Ha a szöveg előtt mottó áll, az nem csak a szerző példaképét vagy a mű előképét idézi meg, de meghatározza az alkotás szellemiségét, szemléletmódját és tematikáját is. Az Apaföld mottója nem a szöveg elején, hanem pontosan a film közepén található: a mozi a moziban jelenetben Gaál István Magasiskoláját vetítik. A Magasiskola röptetés-jelenete a korlátozott szabadság szimbóluma, ami az Apaföldben a börtönből szabaduló apa és a vele egy családban élő fia beszűkült lehetőségeit, valamint a kényszerpályán mozgó apa-fiú kommunikáció korlátait mutatja. Az idomításra a fiú földműveléssel szembeni ellenállásának felszámolása rímel, és szintén Gaál parabolájával közös motívum a fiatalabb és az idősebb férfi státuszharca és szerelmi rivalizálása. Az idézetválasztás ez esetben olyannyira pontos, hogy a filmre is ráillik, amit Bikácsy Gergely írt a Magasiskoláról: „mai szemmel is merevnek, túl szabályosnak, olykor kimódoltnak látszik”.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9739