KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Azután

Nevelős Zoltán

Hereafter – amerikai, 2010. Rendezte: Clint Eastwood. Szereplők: Matt Damon, Cecile de France, Bryce Dallas Howard, Forgalmazó: InterCom. 124 perc.

Amennyire igaz az, hogy Clint Eastwood egész életmûvén keresztül vissza-visszatért a magányos hõs mítoszához, ugyanannyira igaz az is, hogy sok klasszikus hollywoodi rendezõhöz hasonlóan a legkülönfélébb mûfajokkal és témákkal jegyezte el magát: legújabb munkája három cselekményszálat összefonó, misztikus filmként színesíti a pályaképet. Ám az Azután sajnos nem tartozik az életmû sikerültebb darabjai közé: az utóbbi években most másodszor alkotott a nyolcvanadik évét túllépett mester valami nagyon komolynak látszani akaró, de lapos mûvet. A szájbarágós Invictus után az Azután, amely a túlvilági és az evilági élet kapcsolatára kérdez rá, zavarbaejtõen vegyít mély emberi pillanatokat banálisakkal. A film kétszeresen Oscar-jelölt írója, Peter Morgan (A királynõ;Frost/Nixon) nemhogy a történet túlvilági vonatkozásaiban nem tud meggyõzõ lenni, de a pusztán evilágiakban sem: három fõszereplõje jól megrajzolt élethelyzetekbe kerül, de a drámai ív végén érdektelen a kifejlet. A három szál egy-egy, a halállal közvetlen kapcsolatba került ember útkeresésérõl mesél az õket alapjaikban megrendítõ élmény után. Egy francia újságírónõ egy thaiföldi üdülõhelyen kis híján életét veszti a cunami katasztrófájában, egy londoni kisfiú elveszíti az ikertestvérét, egy San Franciscó-i médium pedig szeretne normális életet élni, és nem folyton kapcsolatba kerülni az általa megérintett személyek halottaival. A szökõár pusztítását rekonstruáló nyitójelenet lélegzetelállító látványosságával éppúgy kimagaslik a film többi részének vizuális unalmából, ahogy a médiumot játszó Matt Damon kiváló alakítása is csúcspont az erõltetett sorsdrámák sorában.

Extrák: három werk a film megszületésérõl.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10734