KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni

Kovács Bálint


Me and Earl and the Dying Girl – amerikai, 2015. Rendezte: Alfonso Gomez-Rejon. Írta: Jesse Andrews. Kép: Chung Chung-hoon. Zene: Brian Eno. Szereplők: Thomas Mann (Greg), RJ Cyler (Earl), Olivia Cooke (Rachel), Molly Shannon (Denise). Gyártó: Indian Paintbrush. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 105 perc.

 

 

Trükkös író ez a Jesse Andrews: alighanem attól tartott, hogy ha film készül egészen egyedi és újszerű, számos tekintetben rendhagyó ifjúsági regényéből, akkor a kultúrafogyasztók nagy része számára okafogyottá válik majd megvenni a könyvet, elég lesz beruházni a mozijegyre. Hogy ezt elkerülje, inkább kihagyott mindent a forgatókönyvből (ha már ő maga írhatta meg), ami kiválóvá tette a regényt, hogy legyen miért elolvasni. Aki a könyvben csúnya vagy béna volt, az a filmben csinos és jópofa lett. Aki ott elviselhetetlen volt, az itt bájosan lökött lett. Ami papíron szélsőséges és épp ettől hihető volt, azt a vásznon filmesen lekerekítették; a kamaszévek kétségbeeséséből zűrös tinikor lett. Mindez nemcsak a sztorira, de a gondolatokra is igaz: a könyv minden sztereotípiával és papírízű bölcsességgel leszámoló tanulsága a stúdió kezében „a barátom rákban haldoklik” szubzsáner legújabb szirupos közhelyévé változott. Egy példa mindennél jobban szemlélteti, hogyan lett a tökösen őszinte könyvből puhán hollywoodias tinifilm. Az előbbiben olyan témák bukkannak fel, mint hogy milyen szar érzés, ha egyáltalán nem magadtól, csak kötelességből kell sajnálnod a rákos ismerősödet, aki még csak nem is a barátod, vagy ha haragot érzel iránta együttérzés helyett. Utóbbiban az ilyesmik elől elveszi a filmidőt az azon való aggodalom, hogy kivel lehetne elmenni a szalagavató bálba (amiről a regényben egyébként egy szó sem esik).

Igaz, ami igaz, Alfonso Gomez-Rejon filmje a szokásosnál egy fokkal izgalmasabb képi megoldásokat használ, az átlagnál egy hangyabokányival bevállalósabb poénokat enged meg magának, és gyakran viccesebb valamivel az elvártnál, ez azért még így is csak a Csillagainkban a hiba egy nagy fokkal emberibb, és két kis fokkal kevésbé szirupos, függetlenfilmes unokatestvére.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12435