KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zsernyákok

Hámori Dániel

 

A svédeknek kimondottan jó a humoruk: akadnak, akik az Abba fellépőruháit is ennek tulajdonítják, az utóbbi időben azonban egy-két hazai vígjáték kétségtelen bizonyságot tett róla. Josef Fares filmje igazi abszurd komédia a világ talán leginkább kigúnyolt embereiről. Nem, nem a szőke nőkről, hanem a rendőrökről van szó. Azonban ez a film nem az altesti humor, vagy a lealázás eszközeivel él, mint mondjuk a Farelly-fivérek tennék: Fares mester elegánsan, persze sokat gonoszkodva, de mérhetetlen szeretettel ábrázolja szereplőit. A cél a nevettetés mellett az emberi kapcsolatok, gyengeségek és a ragaszkodás bemutatása, és nem a sárdobálás.

Jacob, Benny, Agneta, Lasse és Hakaan az álmos svéd kisváros rettenthetetlen kávé- és hot dog-pusztító őrei. Mást nem igazán pusztíthatnak, mert a városka bűnözési mutatói a nullán állnak. Hőseink persze elhivatottan járőröznek, felelősségük teljes tudatában. Amikor azonban egy csinos revizorhölgy megérkezésével a rendőrőrs bezárása fenyegeti őket, mondván, ilyen csendes helyen semmi szükség rájuk, a címszereplők összefognak, hogy sajátkezű bűncselekményekkel biztosítsák szeretett munkahelyüket. Rablás, robbantás, „tűzharc” lármája veri fel a nyugodt kisváros csendjét. Jóravaló hőseink viszont a békéhez szoktak, nem bűnözéshez, így mikor a helyzet már forróbb, mint a kávé, felbukkan a különleges alakulat, hogy megoldja a vészhelyzetet…

A kedves alkotás felvonultatja a műfajra jellemző összes klisét, miközben akcióban sem szűkölködik – ráadásul filmes utalásokat, önreflexív gegeket is tartalmaz. A finálé különösen ínyencfalat, kis fricska búcsúzóul. A végeredmény: a közegek lebilincselő botladozása, avagy addig nyújtózkodj, amíg a fakabát ér.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1984