KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A panamai szabó

Hideg János

 

Aki a „Pierce Brosnan” és a „panamai kémtörténet” hívószavak alapján Mission Impossible típusú, akcióban, cicababákban, üldözésekben és pirotechnikai elemekben bővelkedő 007-es utánérzésre számít, csalódni fog, ugyanis John LeCarré a film alapjául szolgáló sikerregénye igazi anti-James Bond történet.

Andy Osnard (Brosnan) gátlástalan, korrupt, nőfaló kém, akit büntetésből helyeznek a csatornájáról és panamáiról egyaránt híres Panamába, ahol egy Harry Pendel nevű, eladósodott úri szabó személyében „megbízható” informátorra lel. A „bizalmas” kapcsolatokkal rendelkező szabó ugyan bombasztikus álhírekkel eteti őt, amit mond azonban éppen az, amit Osnard és főnökei hallani akarnak, így meséit készpénznek (és készpénzért) veszik, sőt árfolyamuk szédítő emelkedésbe kezd.

Hogy az ígéretesen groteszk alaphelyzetből nem kerekedik maradéktalanul dicsérhető mozi, nem annyira a legjobb formájukat hozó színészek, mint a vígjáték, a kémtörténet és a lélektani dráma arányait, valamint az összetett regény szálait időnként elszabó John Boorman rendező hibája. A film így is számos ihletett pillanattal szolgál: a Casablancára történő komikus utalások mellett a legmulatságosabb jelenet talán az, amelyben Osnard és Pendel egy bordélyház vibrációs ágyán cserélnek extatikus hangulatban információt. Elsősorban ezek, s a rafináltan szabódó Geoffrey Rush, valamint Brosnan saját Bond-figuráját magabiztosan kiforgató játéka miatt mégsem elfecsérelt idő megnézni ezt a filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3509