KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kettős szerepben

Zalán Vince

 

Francia kapcsolat után izraeli /palesztin kapcsolat? A bűnügyi filmek ügyeskezű, amerikai rendezője, George Roy Hill a remek kémregény-szerző, John Le Carré magyarul is olvasható történetéből – Kettős szerepben – forgatott filmjében az izraeli titkosszolgálat egy angol színésznőt használ föl arra, hogy leleplezze palesztin ellenfeleit. A rafinált cselekményvezetés, a titkosszolgálati, technikai arzenál felvonultatása, a helyszínek változatossága szinte feledteti a nézővel, hogy a jobb sorsra érdemes Diane Keaton miként vergődik a számára idegen (fő)szerepben. Bár talán akadnak olyanok is közöttük, akiket éppen a mesteri szórakoztatás gondolkodtat el arról, hogy a vásznon hogyan is alakul át a történelem krimivé. Hisz bármennyire is méltánylandó George Roy Hillnek azon törekvése, hogy filmje (természetesen két szuperakció között) a békétlenség okaira, a tolerancia hiányára és a harcoló felek becsületesnek vélt elszántságára is fényt vessen, – az összhatás eredménye nem lehet kétséges. Mivel, hogy korunk nem egyszer úgy bánik a (film)művészettel, mint ebben a filmben az izraeli elhárítófőnököt játszó Klaus Kinski a szemüvegével. Rövid, vastag, tompa ujjai közt gyötri, csavarja, pergeti, mutogat vele, zsebre vágja, belebök a levegőbe, stb., épp csak le nem nyeli. De az is igaz, hogyha meg akar tudni valamit, ha olvasni akar, kénytelen békésen az orrára illeszteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/02 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4289