KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rövidzárlat

Vida János

 

A néző talán nem is hinné, hogy egy játékos, kalandos sci-fi komédiában mily komoly problémák kerülnek terítékre. Itt van például az öröklődés és a nevelés kölcsönhatásának kérdése a gyermek fejlődésében. A naivan jóhiszemű mérnök egy katonai cég számára tervez különleges robotokat, amelyeket főnökei programozott és távirányított gyilkolásra képeznek ki, ám egy villámcsapás okozta rövidzárlat következtében elromlott példány öntudatra ébred és ábrándos lelkületű lángelmévé válik, alkotójának méltó örökösévé.

Aztán itt van a mesefilmekben is minduntalan felmerülő örök amerikai gond, hogy miképpen lehet a miénktől eltérő küllemű lények iránt szeretetet érezni. Nagy általánosságban – az eddigi vizsgálódásokat is figyelembe véve – az derül ki erről, hogy ha állat vagy földönkívüli lény vagy jópofán villódzó robot az illető, és ráadásul magányos, akkor előbb-utóbb a szívébe fogadja valaki. Ha ellenben emberekről van szó – különösen, ha több millióról –, akkor valamivel nehezebben rendeződik el az ügy. Ezúttal viszonylag simán megy a dolog, a cselekmény egyenes vonalúan halad a végkifejlet felé: a spontán érzelmi reakcióra is képes robotocska (a film szerint ez az emberré válás végső bizonyítéka – újabb tudomány-népszerűsítő gyöngyszem) boldog ifjú párrá kommendálja össze a szobatudóst és az állatbarát leányzót, hogy aztán fogadott gyermekükként velük együtt bújjon el a vad és értetlen világ elől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/07 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4995