KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Üzenet az űrből

Harmat György

 

Fehér ruhás hercegnő, aki segítséget kér az „intergalaktikus gonoszok” ellen; kedves, emberszabású robot; ősi népmese és lovagtörténet, meg modern western, s mindez science-fiction keretben. Nem, nem a Csillagok háborúját jellemeztem, hanem az Üzenet az űrből című japán filmkészítményt. Ez utóbbiból minden hiányzik, ami Lucas filmjét emlékezetessé tette: a tökéletes apparátus, amely képes a maximális illúziót kelteni, sodró lendület, szellemes elegancia, báj, mesés izgalom, egyszóval: a varázslat.

Egy vonatkozásban mégis jelentősnek tartom e teljesítményt. A jó műben a részletek megváltoztathatatlanok, minden eszköz egymást feltételezi és erősíti. Ebben a filmben viszont ízléstelenek a díszletek, külsődleges a színészi játék, a szituációknak nincs mesei hitelességük és így tovább. Minden mozzanat olyan gyenge, hogy az már-már elismerésre méltó. Az ilyen masszívan rossz műnek is van saját világa. Ajánlhatom tehát azoknak, akik (mint én is) perverz élvezetüket lelik a „totális elhibázottság” komikumában. Fukazaku, a rendező, George Lucas „köpönyegéből” akart volna előbújni, de belegabalyodott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7431