KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A repülés megszállottjai

Béresi Csilla

Méregzöld mezők fölött repülőgép száll, háttérben gyárak komor füstje, közben pedig meg-barnult fotók villannak be. Nagy, sötét madarak a gépek, olykor meg égő újságpapírhoz hasonlóan köröznek az égen. Pereg, pereg a filmen a két barát, Andrej és Igor küzdelmes élete, – s egyben a repülés története, a hőskortól nem kevésbé hősies napjainkig.

A film alig több, mint a történelem és a fizika megfelelő fejezeteinek ügyes, házi feladat ízű megoldása. Pedig a téma nemcsak közhelyeket kínál. Kínálja a repülés tarkovszkiji filozófiáját, vagy épp a filozófia súlyát oldó, mégis meggondolkodtató humort, mint Sengelaja Csodabogarak című művében –, hogy csak a közelmúlt filmművészetéből hozzunk példákat.

A rendező, Hrabovíckij középpontosan komponált képei inkább képzőművészeti, mint filmes érzékenységet sejtetnek. Leggyakrabban lámpák, gyertyalángok, éji ablakok, napsütötte hordók magányos fénye sugárzik rá a derengő, hólatyak-szín, plakátzöld hátterekre. Ehhez a fajta képi invencióhoz talán „jobban illenék” a 20– 30 perces stúdiótanulmány, esetleg a filmvers formája. S akkor talán jobban érdekelne bennünket is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7492