KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

VIII. Henrik magánélete

Karcsai Kulcsár István

 

Korda Sándor angliai filmes pályafutásának – és egyben az angol hangosfilmnek is – első, valóban átütő erejű világsikerét jelentette ez a film. Bíró Lajos, Korda filmírója, dramaturgja, baráti tanácsadója így emlékezett a kirobbanó siker előzményeire: „Mindenét rátette erre a filmre... Az ingét, kabátját, kalapját... Ha ez a film megbukik, ott marad Korda anyaszült meztelenül.” Mint tudjuk, Korda korántsem maradt meztelen, és a film ma, lassan már ötödik évtizede, él. Az a fajta film ez, melyet „történelem papucsban” néven szoktunk emlegetni. Szatirikus hang, gúnyos fintor jellemzi ezt a stílust. Emberközelbe hozza hősét, legyen az bármilyen nagy történelmi személyiség. Ezzel a hangvétellel már a némafilm korában Lubitsch is próbálkozott, de itt, Kordánál teljesedett ki igazán. Nem a történelem hiteles krónikája pereg le szemünk előtt, hanem a huszadik századi Angliában élő kultúrált és szellemes rendező tart görbe tükröt a történelemnek, és ebben a tükörben általános emberi gyengék villannak vissza felénk. Korda bravúrosan elkerüli a morbidság veszedelmét, mely ott kísért a témában, és szellemes, találó persziflázst alkot a hitveseit oly gyorsan fogyasztó király történetéből. A film főszereplője Charles Laughton ugyancsak ebben a filmben alapozza meg igazán világhírét. Kegyetlenségből, gőgből, humorból és elesettségből szőtt, felejthetetlenül groteszk király-figurájával kitörölhetetlenül beírta magát az angol- és a világ-filmtörténetbe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7573