KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Félek

Harmat György

 

Filmek tömege győzött meg minket arról, hogy terrorakciókban és politikai gyilkosságokban bűntársak a titkosszolgálat vezetői és a bűnözök.

Az újabb Damiani-film témája és következtetése unásig ismert tehát, a kérdés egy lehet: elég fordulatosan bonyolódik-e a történet? A ritmus elbírna némi gyorsítást, de még a végjáték is, amelyben percenként változik jó és rossz győzelmének esélye, a film azért leköti érdeklődésünkét. Hogy a figurák nem teljesen egysíkúak. nagyban köszönhető a színészeknek, különösen a bergmani érzékenységet más környezetben is őrző Erland Josephsonnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/07 37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7800