KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Huszonkét év után...

Létay Vera

 

Kedves Olvasó!

 

Huszonkét év után új, korszerűbb köntösben jelenik meg a Filmvilág. A régi öltözék ugyancsak szűknek, kopottnak bizonyult már: jó okunk volt restelkedni módosabb laptársaink között. Nem a ruha teszi az embert. Nem a külső teszi a lapot – mondhatja erre az Olvasó, de csak félig-meddig van igaza. Miképpen a nemes irodalom szeretetére nem lehet kedvet ébreszteni lompos, magyartalan mondatokkal, a látás kultúrájára sem lehet nevelni méltatlan, elhanyagolt külsővel. Tartalom és forma szorosan összetartozik, jelen esetben azon gyakorlatias okból is, mivel a havi folyóirattá alakuló új Filmvilág az eddiginél lényegesen bővebb terjedelemben foglalkozhat a filmművészet kérdéseivel. A bővebb terjedelem pedig – szándékunk szerint – a tartalom gazdagodását jelenti majd.

Lapunkkal nem szeretnénk elálmosítani az Olvasót. Meggyőződésünk, hogy a magvas gondolat, az elvi elkötelezettség, a jelenségek elemző megközelítése nem feltétlenül az unalom és a fűrészpor frigyéből születhet csak; az olvasmányosság nem okvetlenül az esztétikai alacsonyabbrendűség bizonyítéka. Hámos György, a Filmvilág alapítója leckét adott ebből valamennyiünknek.

Különféle szakmai csoportérdekektől nem befolyásolt, elvszerűen bíráló, értéktisztelő kritikai orgánum kívánunk lenni, szeretnénk hasznosan közvetíteni a film és a közönség sajnálatosan megromlott viszonyában, különösen az új magyar filmek esetében. Hisszük: nem végleges szakításról, csupán átmeneti elhidegülésről van szó. A békülést szeretnénk siettetni: tolmácsolni, mi az, amit a néző hiányolhat a művekből, s ugyanakkor segíteni abban, hogy mihamarabb értő közönség nevelődjék a magyar film számára. Szívesen adunk teret az olvasói leveleknek, hozzászólásoknak, szociológiai riportoknak, vitáknak is, hogy a magyar filmek és televízióműsorok alkotói visszajelzést kapjanak műveik fogadtatásáról.

Kérjük a Kedves Olvasót, pártfogolja megértéssel és némi türelemmel igyekezetünket.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 01. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8134