KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/május
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Fehér mágia
• Bereményi Géza: A mítosz, amelyet megélsz Privát Magyarország
• Fáber András: Nagy családi vonatozás Da capo
• Báron György: A csehovi légpuska Céllövölde

• Tillmann József A.: Ikonoklasszikus elvetemültségek Képözön és kellékkollázs
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Az öreg filmdemokrata Fellini rajza

• Koltai Ágnes: Exodustól Exodusig Az izraeli film a nyolcvanas években
• Bikácsy Gergely: Fecskék a börtönben A francia film vásott kölykei
• Takács Ferenc: Háború és vége Vietnam értelme
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Az ötvenfontos részvény London

• Zalán Vince: Kinepolisok
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A kötél
• Szemadám György: Kék bársony
• Koltai Ágnes: Cinema Paradisò
• Ardai Zoltán: Rózsák háborúja
• Báron György: Saigon
• Szemadám György: Az utolsó csepp
• Tamás Amaryllis: Az Aranyfiú
• Fáber András: Valami vadság
KRÓNIKA
• Fáber András: A holnap sztárjai Filmfesztivál Genfben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hasznos holmik

Vidovszky György

Max von Sydow eddigi talán legostobább szerepében magát a Földre szállt ördögöt jeleníti meg, egy angolosan hidegvérű, jólöltözött, megnyerő modorú nyugdíjas kiskereskedő képében, aki egy békésnek látszó amerikai kisvárosban tűnik fel nagy, befüggönyözött, fekete autójával. (Lám ott sem közlekedik mással a gonosz...) „Hasznos holmik” nevű ócskásboltjában a különleges tárgyakon kívül az emberek lelkével kereskedik. A pontos könyvelés céljából kisméretű irkájába elegáns betűkkel jegyzi fel áldozatainak nevét, miközben – ki tudja, miért – kinő és besárgul a körme, megfeketedik a foga. Úgy látszik, fárad, hiszen az általa kirobbantott második világháborúhoz képest, most csak néhány kisembert akar egymásra haragítani. Célja ma sem más, mint az emberekben rejlő gyűlöletet felszínre hozni, a földi poklot megteremteni.

A Ragyogás, a Tortúra zseniális horrorszerzője, Stephen King ezúttal rosszabbik énjét mutatja; új thrillerje a titokról szól, de híján van mindennemű titokzatosságnak.

Az amerikai horror újraélesztette a gonoszt, sőt William Friedkin 1973-as Ördögűzője (címszereplője épp Max von Sydow!) elismert alapfilmmé vált a műfajban.

A hétköznapi ember képét magára öltő ördög azóta a félelemkeltés legbanálisabb és legtöbbször használt megoldása lett, az alkotók most is megkímélték magukat attól a fáradságtól, hogy a gonoszság motivációját kitalálják. Fraser C. Heston horrorja már a paródia határát súrolja: a végső hepiendben mintha a Csupasz pisztoly stadionos halleluláját látnánk viszont. A rendező próbálkozása épp oly sikertelen, akár az ördög küldetése ebben a filmben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=115