KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/május
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Fehér mágia
• Bereményi Géza: A mítosz, amelyet megélsz Privát Magyarország
• Fáber András: Nagy családi vonatozás Da capo
• Báron György: A csehovi légpuska Céllövölde

• Tillmann József A.: Ikonoklasszikus elvetemültségek Képözön és kellékkollázs
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Az öreg filmdemokrata Fellini rajza

• Koltai Ágnes: Exodustól Exodusig Az izraeli film a nyolcvanas években
• Bikácsy Gergely: Fecskék a börtönben A francia film vásott kölykei
• Takács Ferenc: Háború és vége Vietnam értelme
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Az ötvenfontos részvény London

• Zalán Vince: Kinepolisok
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A kötél
• Szemadám György: Kék bársony
• Koltai Ágnes: Cinema Paradisò
• Ardai Zoltán: Rózsák háborúja
• Báron György: Saigon
• Szemadám György: Az utolsó csepp
• Tamás Amaryllis: Az Aranyfiú
• Fáber András: Valami vadság
KRÓNIKA
• Fáber András: A holnap sztárjai Filmfesztivál Genfben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Teljes napfogyatkozás

Ardai Zoltán

Agnieszka Hollandnak „volt” (létezik) egy-két jó filmje; az elsőt még Gierek idején forgatta, fuldokló vidéki színészekről. Mostani munkája, amellyel messzebbre, holt költők társaságába kalauzolna, sikerületlen. Legfőbb értéke az az érdekesség, hogy a Rimbaud-i csavargások színtereit megidézvén Holland nem törekszik sem plein air, sem Van Gogh-ian izzó képi hatásokra, hanem megmarad az otthonos, ólomfelleges Nowa Huta-tónusoknál és krumpliföld-hangulatoknál. Értelmezhetnénk ezt úgy is, hogy az egykori nyugat városai és erdős-mezős tájai a költői átélésben egyetlen óriás alsó-Manchesterré vagy külső-Charleroi-vá érnek össze, minek okán a parasztzseni inkább áthajózik Afrikába, hol az elefántcsont ragyog. Hollandnál azonban az afrikai fénytörések is leginkább a szezonvégi Sopot Kamiený Potokra emlékeztetnek. Sokkalta kevésbé érdekes már itt az a – megintcsak hamisítatlanul lengyelmozis jellegű – monoton zakatolás, ahogyan a jelenetek kezdettől egymásra sorjáznak. Így a Teljes napfogyatkozás egyfajta szürke abszurditássá lesz: híresen izgalmas művész-biográfiák laposan gondos, félrehordóan felületes felmondásává. A maszkokkal meg a nyűtt jelmezekkel nincs baj; különösen a rendületlenül abszintozó, kivénhedt Verlaine-t kellemes nézegetni (játszó személy: a Mike Leigh-féle Mezítelenülben feltűnt David Thewlis).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=325