KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/május
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Fehér mágia
• Bereményi Géza: A mítosz, amelyet megélsz Privát Magyarország
• Fáber András: Nagy családi vonatozás Da capo
• Báron György: A csehovi légpuska Céllövölde

• Tillmann József A.: Ikonoklasszikus elvetemültségek Képözön és kellékkollázs
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Az öreg filmdemokrata Fellini rajza

• Koltai Ágnes: Exodustól Exodusig Az izraeli film a nyolcvanas években
• Bikácsy Gergely: Fecskék a börtönben A francia film vásott kölykei
• Takács Ferenc: Háború és vége Vietnam értelme
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Az ötvenfontos részvény London

• Zalán Vince: Kinepolisok
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A kötél
• Szemadám György: Kék bársony
• Koltai Ágnes: Cinema Paradisò
• Ardai Zoltán: Rózsák háborúja
• Báron György: Saigon
• Szemadám György: Az utolsó csepp
• Tamás Amaryllis: Az Aranyfiú
• Fáber András: Valami vadság
KRÓNIKA
• Fáber András: A holnap sztárjai Filmfesztivál Genfben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vidám élet

Báron György

Az élet valóban vidám ebben a spanyol filmben, egyenesen meg kell szakadni a kacagástól. A mulatság egyik fő forrása például, hogy a szép, fiatal Ana orvosi műintézményt alapít nemi betegek kezelésére. Sorra jönnek a férfiak, kinek szifilisze van, kinek trippere, Ana mindegyiknek feldug egy katétert a micsodájába, azzal, hogy nem fog fájni, de fáj, nagyon fintorognak a páciensek. Aztán jót lehet még mulatni azon, hogy a miniszter csalja a feleségét a titkárnőjével, de ugyanezzel a titkárnővel viszonya van a beosztottjának is, aki amúgy Ana férje, így szép sorban valami viszketős nemi betegséget akasztanak egymásra, jön a kínos feldugdosás Ana rendelőjében, meg a lelepleződés, ami szintén kínos.

Mondom, csupa móka, kacagás itt minden. A rossz színészek mulatságosán ripacskodnak, a rossz rendező mindezt becsületesen filmre veszi, az operatőr kezében talán csak azért remeg időnként a kamera, mert már nem tudja tartani a röhögéstől. Különösen a katéter, az igen, az naagyon jaó! – mondhatják egymásnak, s szinte a nézőtérig hallhatóan bruhaháznak. Ne vegyük el a kedvüket: már az is eredmény, hogy ők jól szórakoztak. Ki tudja, miért ülünk mégis fancsali képpel a moziban. Pedig a dilettáns filmek időnként ellenállhatatlanul mulatságosak; különösen a rissz-rossz drámák mozgatják meg a nevetőizmainkat. A csapnivaló vígjátékok azonban inkább szomorúságot ébresztenek. Mint amikor az ügyeletes viccmesélő idétlen poénjai után hirtelen megfagy a levegő, és visszahozhatatlanul elszáll a jókedv.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5542