KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/május
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Fehér mágia
• Bereményi Géza: A mítosz, amelyet megélsz Privát Magyarország
• Fáber András: Nagy családi vonatozás Da capo
• Báron György: A csehovi légpuska Céllövölde

• Tillmann József A.: Ikonoklasszikus elvetemültségek Képözön és kellékkollázs
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Az öreg filmdemokrata Fellini rajza

• Koltai Ágnes: Exodustól Exodusig Az izraeli film a nyolcvanas években
• Bikácsy Gergely: Fecskék a börtönben A francia film vásott kölykei
• Takács Ferenc: Háború és vége Vietnam értelme
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Az ötvenfontos részvény London

• Zalán Vince: Kinepolisok
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A kötél
• Szemadám György: Kék bársony
• Koltai Ágnes: Cinema Paradisò
• Ardai Zoltán: Rózsák háborúja
• Báron György: Saigon
• Szemadám György: Az utolsó csepp
• Tamás Amaryllis: Az Aranyfiú
• Fáber András: Valami vadság
KRÓNIKA
• Fáber András: A holnap sztárjai Filmfesztivál Genfben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szemben a világgal

Deli Bálint Attila

 

Talán valamiféle különös időszámítás az oka annak, hogy Jean-Luc Godard Charlotte és az ő Jules-je című filmjét, vagy Claude Chabrol filmjeit, az Unokafivéreket, melyet a televízió is sugárzott és A szép Serge-et immár a klasszikusok között találjuk? Hiszen ezek az alkotások alig valamivel több, mint húszesztendősek. Meghazudtolják korukat, ma is élvezhető mestermunkái annak a francia új hullámnak, mely – többek közt – Gérard Blain nevét is „bevitte” a köztudatba, sőt, aki A szép Serge címszerepével a világhír magaslataira érkezett.

Most, amikor Blain a kamera mögött foglal helyet, hogy mint a Szemben a világgal rendezője alakítson, láthatóan őriz valami nosztalgiát a „lázadó filmiskola” iránt. Feltehetően ezt leplezi, amikor filmjében a „matematizált” terrorista tragédiáját fogalmazza meg. A film főhőse, Pierre, ugyanis, mintha valamely dramaturgiai számítógép programja szerint veszítené el élete alapvető értékeit. A tragikus hős kész jellemként mutatkozik be már az első képsorban. Pierre a megszemélyesült totális tagadás. Persze, azért jó fiú is – a szomszéd nénik szerint. És ugyanígy látja a dolgot, habár némiképp más szemszögből, Pierre hidegen romlott homoszexuális rajongója, aki természetesen krőzus, amolyan párizsi módra.

Hősünk lépésről lépésre szorul a megváltó és bukást hozó tett felé. Tragikus társtalansága a francia társadalom körképével igazolt választás eredménye: az FKP eszerint kispolgár-nevelde, a diákmozgalmak ágálása kései gyerekeskedés, minden – úgymond – reális kompromisszum – önáltatás. Pierre tehát, amikor megöli „rajongóját”, a homoszexuális hajlamú nagyvállalkozót, nem „klasszikus” gyilkos, hanem végrehajt egy történelmileg már meghozott, de számára kivárhatatlan ítéletet.

Hogy mégsem szeretem Blain Pierre-jét, az talán azért van, mert nem ő választja a hajthatatlanságot, hanem a hajthatatlanság választja őt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6671