KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/május
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Fehér mágia
• Bereményi Géza: A mítosz, amelyet megélsz Privát Magyarország
• Fáber András: Nagy családi vonatozás Da capo
• Báron György: A csehovi légpuska Céllövölde

• Tillmann József A.: Ikonoklasszikus elvetemültségek Képözön és kellékkollázs
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Az öreg filmdemokrata Fellini rajza

• Koltai Ágnes: Exodustól Exodusig Az izraeli film a nyolcvanas években
• Bikácsy Gergely: Fecskék a börtönben A francia film vásott kölykei
• Takács Ferenc: Háború és vége Vietnam értelme
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Az ötvenfontos részvény London

• Zalán Vince: Kinepolisok
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A kötél
• Szemadám György: Kék bársony
• Koltai Ágnes: Cinema Paradisò
• Ardai Zoltán: Rózsák háborúja
• Báron György: Saigon
• Szemadám György: Az utolsó csepp
• Tamás Amaryllis: Az Aranyfiú
• Fáber András: Valami vadság
KRÓNIKA
• Fáber András: A holnap sztárjai Filmfesztivál Genfben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zsákutca

Hollós László

 

Jan Sztrejcs, az egyik legismertebb lett rendező művében részletesen elemezhetném a túlbonyolított elbeszélésmódot, az ügyetlenül felépített, érzelgős és hihetetlen jeleneteket, a rengeteg közhelyet, a kezdetleges operatőri munkát, de minden bírálatnál többet mond maga a történet.

Egy Rigában élő fiatal házaspár luxuskocsiján hazatér luxuslakásába. A feleség könnyes monológjából megtudjuk, hogy csak élete kockáztatásával szülhetne gyereket. Aztán az eddig gyermekért sóvárgó mérnök-férjet látjuk; amint éppen egy négy év körüli fiúcskát fürdet. Értetlenül pillantunk szomszédunkra: hogyan, hát ez az ő gyerekük, vagy talán örökbe fogadták? Ismét feltűnik a feleség, és eszelősen követni kezd egy kisfiával kétségbeesetten menekülő nőt. Teljes a zűrzavar. A rendező is érezheti ezt, mert lassan felhagy a különböző idősíkok keverésével, fényt derít a rejtelmekre.

Hősnőnk korábban valóban szült egy gyermeket, ám „félreértések” következtében azt hitte: csecsemője meghalt. Mi sem természetesebb hát, titokban gyorsan örökbe fogadott egy másikat. Pár nap múlva aztán kiderült, ismét tévedés történt, gyereke mégis él. Az asszony kétségbeesett (?), nem merte (?) bevallani férjének a „csalást”, és – igaz, hosszú vívódás után – inkább lemondott (!) saját fiáról.

Ennek a műnek az eredeti címe Emlékezni vagy elfelejteni. A filmre nézve a válasz egyértelmű. Elfelejteni. Amilyen gyorsan csak lehet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/07 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6842