KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/május
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Fehér mágia
• Bereményi Géza: A mítosz, amelyet megélsz Privát Magyarország
• Fáber András: Nagy családi vonatozás Da capo
• Báron György: A csehovi légpuska Céllövölde

• Tillmann József A.: Ikonoklasszikus elvetemültségek Képözön és kellékkollázs
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Az öreg filmdemokrata Fellini rajza

• Koltai Ágnes: Exodustól Exodusig Az izraeli film a nyolcvanas években
• Bikácsy Gergely: Fecskék a börtönben A francia film vásott kölykei
• Takács Ferenc: Háború és vége Vietnam értelme
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Az ötvenfontos részvény London

• Zalán Vince: Kinepolisok
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A kötél
• Szemadám György: Kék bársony
• Koltai Ágnes: Cinema Paradisò
• Ardai Zoltán: Rózsák háborúja
• Báron György: Saigon
• Szemadám György: Az utolsó csepp
• Tamás Amaryllis: Az Aranyfiú
• Fáber András: Valami vadság
KRÓNIKA
• Fáber András: A holnap sztárjai Filmfesztivál Genfben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kilenctől ötig

Varga András

Az Óvakodj a törpétől gyártói újabb rekeszizom-rengető találmánnyal rukkoltak elő. A címe: Kilenctől ötig. Szemérmes megjelölésük az amerikai hivatalnok-élet fanyar esszenciáját rejti, afféle iroda-show formájában. Savát-borsát az adja-adná, hogy az akarnok-kiskakas főnökurat föllázadó aktahölgyei – élvén a véletlenek bakugrásaival – jó alaposan megleckéztetik.

E mesebeli helyzetről Döbrögi és Ludas Matyi modernizált esete juthatna eszünkbe, de nyomban feledjük el. Filmünk ugyanis valódi ipari termék, melynél esztétikai kívánalmainkat félretéve – mint egy mosópor esetében – legjobb használhatóságát firtatni. Colin Higgins filmje afféle műfajkoktél – egyszeri fogyasztásra. S aki csak a mókás kedvű Jane Fondára kíváncsi, és várakozását az iméntiek megszívlelése mellett csavarja takarékra, nem csalódik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6955