KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/május
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Fehér mágia
• Bereményi Géza: A mítosz, amelyet megélsz Privát Magyarország
• Fáber András: Nagy családi vonatozás Da capo
• Báron György: A csehovi légpuska Céllövölde

• Tillmann József A.: Ikonoklasszikus elvetemültségek Képözön és kellékkollázs
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Az öreg filmdemokrata Fellini rajza

• Koltai Ágnes: Exodustól Exodusig Az izraeli film a nyolcvanas években
• Bikácsy Gergely: Fecskék a börtönben A francia film vásott kölykei
• Takács Ferenc: Háború és vége Vietnam értelme
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Az ötvenfontos részvény London

• Zalán Vince: Kinepolisok
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A kötél
• Szemadám György: Kék bársony
• Koltai Ágnes: Cinema Paradisò
• Ardai Zoltán: Rózsák háborúja
• Báron György: Saigon
• Szemadám György: Az utolsó csepp
• Tamás Amaryllis: Az Aranyfiú
• Fáber András: Valami vadság
KRÓNIKA
• Fáber András: A holnap sztárjai Filmfesztivál Genfben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ászja

Veress József

Turgenyevet, az oroszok klasszikusát elég sokan filmre vitték, igazán maradandó értékű alkotás azonban nem született a két művészet találkozásaiból. Bizonyára azért, mert az Apák és fiúk, a Nemesi fészek meg a többi Turgenyev-regény – de az elbeszéléseket és drámákat is említhetném – igazán nem kinematikusak, dimenzióik teljességét a vászon képtelen visszaadni. Turgenyev történeteiben a líra és a pszichológia, az atmoszféra és a leírás, olykor az ideológia és a filozófia fontosabb „kötőanyag”, mint a mese. Márpedig a rendezőknek nincsenek mindig adekvát eszközeik a turgenyevi mélység tolmácsolásához (újjáteremtésről nem is beszélve).

Itt van például az Ászja, mely nemrégiben Joszif Hejficet, a szovjet film egyik nagytekintélyű veteránját megihlette. Miről szól a prózai mű? Egy szerelmi kapcsolat fejlődéséről (illetve inkább visszafejlődéséről). A „felesleges ember” tehetetlenségéről és felelőtlenségéről. Egy elszalasztott boldogságról. Roppant szimpla sztori. Végtelenül bonyolult analízis. A cselekményt természetesen könnyű rendezői feladat képsorokká formálni. Ami viszont „mögötte” van, a víz alatti áramlatokat – úgyszólván lehetetlen tradicionális eszközök képeskönyvébe préselni.

Az Ászja meglehetősen hagyományos film. Az irodalmi témák iránt fogékony Hejfic (neki köszönhetjük a szerintem legcsehovibb Csehov-filmet, A kutyás hölgyet) ezúttal megelégedett a történés síkjának rekonstruálásával. A lélek mélyrétegeibe nem ereszkedett alá. „Olvasata” helyenként érdekes, de kicsit terjengős és emiatt olykor unalmas. Turgenyevi hangulatokat áraszt ugyan néhány epizód, az N. N. és Ászja között kibontakozó, majd elhamvadó kapcsolat fejlődésének íve azonban többször megtörik. Jelena Korenyeva bizonyára jó színésznő lesz. Egyelőre inkább csak szép.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7837