KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/május
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Fehér mágia
• Bereményi Géza: A mítosz, amelyet megélsz Privát Magyarország
• Fáber András: Nagy családi vonatozás Da capo
• Báron György: A csehovi légpuska Céllövölde

• Tillmann József A.: Ikonoklasszikus elvetemültségek Képözön és kellékkollázs
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Az öreg filmdemokrata Fellini rajza

• Koltai Ágnes: Exodustól Exodusig Az izraeli film a nyolcvanas években
• Bikácsy Gergely: Fecskék a börtönben A francia film vásott kölykei
• Takács Ferenc: Háború és vége Vietnam értelme
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Az ötvenfontos részvény London

• Zalán Vince: Kinepolisok
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A kötél
• Szemadám György: Kék bársony
• Koltai Ágnes: Cinema Paradisò
• Ardai Zoltán: Rózsák háborúja
• Báron György: Saigon
• Szemadám György: Az utolsó csepp
• Tamás Amaryllis: Az Aranyfiú
• Fáber András: Valami vadság
KRÓNIKA
• Fáber András: A holnap sztárjai Filmfesztivál Genfben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egyszer

Forgács Nóra Kinga

Once – ír, 2007. Rendezte és írta: John Carney. Kép: Tim Fleming. Zene: Glen Hansard és Markéta Irglová. Szereplők: Glen Hansard (Fiú), Markéta Irglová (Lány), Hugh Walsh (Timmy), Gerard Hendrick (Gerry), Alaistair Foley. Gyártó: Bórd Scannán na hÉireann / RTE / Summit. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 85 perc.

 

John Carney ír független filmes egész estés darabját gyakran modern musicalnek aposztrofálják, valójában inkább olyan filmdráma, amiben kulcsszerepe van a zenének. A film két zenei tehetség, egy cseh bevándorló lány és egy ír fiú véletlen találkozását és rövid, de annál produktívabb kapcsolatát mutatja be, a helyszín a mai Dublin.

Az indítás frappáns és célratörő, egy abszurd akciójelenetet furcsa helyzetek és gyakorlatok követnek, melyek során az élet összehozza az utcazenészt és a virágárus lányt. A párbeszédek üdítően nyersek, jól szervezett kézi kamerás felvételeken nyer sajátos arcot Dublin, és kicsiben győzelmet arat az a nyitottság és humánum, ami majd nagyban is le fogja aratni a babért – a fanatikusabb és érzékenyebb filmrajongók egyszerre kezdhetnek boldogan fészkelődni a sötétben.

A filmidő előrehaladtával a mókázás zökkenőmentesen adja át a helyet a drámának: két zenész, két magányos ember között megindul a termékeny interakció, a közös alkotás a kapcsolatteremtés és az önkifejezés eszközévé válik. Kétségtelenül nem John Carney fejéből pattant ki elsőként az ötlet, hogy a személyiség épülése és két ember kapcsolatának a kibontakozása párhuzamba állítható az alkotás folyamatával. A film azonban a főcsapást el-elhagyva inkább a figurákat és a (társadalmi) viszonyokat jellemző részletekre összpontosít, az éneklős-zenés jelenetekben pedig a valódi zenész (fő)szereplők együttműködésének köszönhetően átélhetővé válik az alkotás feszültsége és öröme, megannyi minikatarzist szerezve a nézőnek. Mindvégig tervszerűség és spontenaitás, panelek és eredetiség egyensúlya érvényesül, bónuszként pedig John Carney földközelbe hozza a happy endet. Ha valakinek mindezeken túl éppen a „singer-songwriter” típusú érzelmes dalok nem tetszenek, az már tényleg csak személyes ízlés kérdése.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9389