KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/június
KRÓNIKA
• Balázs Béla: Greta Garbo
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Kedves Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Fehér György: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Grunwalsky Ferenc: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Koltai Lajos: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Monory M. András: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Szabó István: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• György Péter: Öntudat és lázálom A Munkás a magyar filmben

• Bikácsy Gergely: Idióták a családban Chaplin, Keaton, Tati
• Török Gábor: Csöndjátékok Samuel Beckett és a Film
• Szemadám György: Papírdémonok Japán animációs filmnapok
• Csantavéri Júlia: Archív tengervíz Új olasz filmekről
KRITIKA
• Schlett István: 150 vagy 250 golyó? Vérrel és kötéllel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A halálraítélt
• Tamás Amaryllis: A parafenomén
• Koltai Ágnes: A mélység titka
• Szemadám György: Nem vagyunk mi angyalok
• Barna Imre: Lambada, a tiltott tánc
• Székely Gabriella: Gyilkos lövés
• Tamás Amaryllis: A kis Afrodité
• Nóvé Béla: Kötéltánc
• Ardai Zoltán: A Vadnyugat fiai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szállítmány

Varró Attila

Armored – amerikai, 2009. Rendezte: Antal Nimród. Írta: James V. Simpson. Kép: Andrzej Sekula. Zene: John Murphy. Szereplők: Matt Dillon (Mike Cochrone), Laurence Fishburne (Baines), Columbus Short (Ty), Jean Reno (Quinn), Skeet Ulrich (Dobbs). Gyártó: Buckaroo / Farah Films & Management. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 88 perc.

Mindazon magyar rendezők, akik halhatatlanná váltak a klasszikus Hollywoodban, egyetlen műfajban alkottak egyaránt maradandót: legyen bár hagyományosan moralizáló (Michael Curtiz: Mocskos arcú angyalok), éjsötét noirba hajló (Andre de Toth: Bűnözési hullám), romantikus hangvételű (Charles Vidor: Gilda) vagy szikár dokumentarista (Laslo Benedek: New York kikötője) a gengszterfilm jelenti a legbiztosabb zsánerzálogot az Álomgyárban érvényesülni próbáló hazánkfiának. Bő félévszázadnyi hiátus után legújabb aspiránsunk is jól bevált gengsztersztorival próbál szerencsét, ám a Biztosításból, Kontrollból ismert keménykötésű lúzercsapatok nyomát követve a 42 milliós pénzszállítmányt fuvarozó páncélautók kirablását ezúttal rutinos bűnözők helyett maguk a biztonsági cég megfáradt őrei hajtják végre – köztük a főhőst jelentő iraki veteránnal, aki a tuti melónak ígérkező akció első véráldozatánál társai és barátai ellen fordul.

Antal Nimród második amerikai filmje, a Szállítmány (hasonlóan az Elhagyott szobához, az eredeti cím kétértelműsége ismét elvész a magyar fordításban) nem csupán szerepcseréjével írja felül a klasszikus heist-filmeket, de a történet felénél finoman műfajt vált, és a szerzői kedvencet jelentő thriller szabályai szerint módosítja a cselekménymenetet – méghozzá épp úgy egy klausztrofób csapdába szorult hős és a kívül rekedt gyilkosok macska-egér harcának suspense-dramaturgiájára építve, miként az Elhagyott szobában történt. Túl azon, hogy Antal eredményesebben érvényesíti saját műfaji látásmódját kilúgozott pszicho-terrorfilmjénél (a férfi-összetartást szétmaró erkölcsi konfliktusok drámája jóformán hibátlanul illeszkedik a feszültségteremtő fordulatok közé), megnyerő egyszerűséggel és meggyőző hitelességgel eleveníti fel a heist-filmek revizionista fénykorát: a Szállítmány első beállításától az utolsó színészi gesztusig olyan, mintha negyven évvel ezelőtt vezényelték volna le, ami ezen a műfajterepen a lehető legnagyobb fogásnak számít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10074