KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/június
KRÓNIKA
• Balázs Béla: Greta Garbo
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Kedves Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Fehér György: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Grunwalsky Ferenc: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Koltai Lajos: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Monory M. András: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Szabó István: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• György Péter: Öntudat és lázálom A Munkás a magyar filmben

• Bikácsy Gergely: Idióták a családban Chaplin, Keaton, Tati
• Török Gábor: Csöndjátékok Samuel Beckett és a Film
• Szemadám György: Papírdémonok Japán animációs filmnapok
• Csantavéri Júlia: Archív tengervíz Új olasz filmekről
KRITIKA
• Schlett István: 150 vagy 250 golyó? Vérrel és kötéllel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A halálraítélt
• Tamás Amaryllis: A parafenomén
• Koltai Ágnes: A mélység titka
• Szemadám György: Nem vagyunk mi angyalok
• Barna Imre: Lambada, a tiltott tánc
• Székely Gabriella: Gyilkos lövés
• Tamás Amaryllis: A kis Afrodité
• Nóvé Béla: Kötéltánc
• Ardai Zoltán: A Vadnyugat fiai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Monsieur Imbrahim

Pápai Zsolt

 

Újabban megszaporodtak a moziban az olyan édesbús történetek, amelyek középpontjában több generáció elválasztotta, ám közös sorsuk és habitusuk miatt mégis egymáshoz tartozó hősök állnak. A francia rendezők különösen érzékenyek az efféle történetekre, elég csak a közelmúltból az idős lepkevadász és a magányos leányka közös utazását elregélő Pillangó című opusra gondolni.

A Monsieur Ibrahim alapképlete ezzel rokon, a film középpontjában egy idős arab fűszeres és egy zsidó kisfiú barátsága áll. Momo, a felesége távozása óta mély depresszióba zuhant apjával élő kamaszfiú életében a sikerélményeket az biztosítja, hogy a környék utcalányaival baráti és egyéb kapcsolatokba keveredik, illetve, hogy a közeli arab fűszeres boltjában rendszeresen elemel valami apróságot. A bolt bölcs tulajdonosa idővel felismeri a fiúban a hozzá hasonlóan igaz emberi kapcsolatok után kiáltó embert, ezért tanítani kezdi őt, és lassan mély barátsággal színezett apa–fiú viszony alakul ki kettejük között.

A csaknem végig szépen stílusban tartott mese külön erénye az atmoszférikus miliőfestés, a hatvanas évek kültelki Párizsának megkapó, megható rajza. A feltartóztathatatlanul hódító modernizációnak kitett világot hatásos, ugyanakkor mindenféle manírt és modorosságot nélkülöző, finom humorral beoltott életképekkel jellemzi Françios Dupeyron rendező, és arra is ügyel, hogy ne fusson bele az üres nosztalgiázás csapdájába. Ez utóbbi törekvését csaknem végig siker koronázza, igaz, a zárlatban enged a kísértésnek, így munkája kissé ellaposodik.

A stiláris megoldások mellett a film további értéke a két főszereplő játéka, kivált Omar Shariffé, aki élete egyik legmeggyőzőbb alakítását nyújtja. A Monsieur Ibrahim egy kivételesen gazdag életpálya kivételesen nagy pillanata: a néző végig képtelen szabadulni a gondolattól, hogy a film Omar Sharif hattyúdalának készült.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1614