KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/június
KRÓNIKA
• Balázs Béla: Greta Garbo
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Kedves Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Fehér György: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Grunwalsky Ferenc: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Koltai Lajos: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Monory M. András: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Szabó István: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• György Péter: Öntudat és lázálom A Munkás a magyar filmben

• Bikácsy Gergely: Idióták a családban Chaplin, Keaton, Tati
• Török Gábor: Csöndjátékok Samuel Beckett és a Film
• Szemadám György: Papírdémonok Japán animációs filmnapok
• Csantavéri Júlia: Archív tengervíz Új olasz filmekről
KRITIKA
• Schlett István: 150 vagy 250 golyó? Vérrel és kötéllel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A halálraítélt
• Tamás Amaryllis: A parafenomén
• Koltai Ágnes: A mélység titka
• Szemadám György: Nem vagyunk mi angyalok
• Barna Imre: Lambada, a tiltott tánc
• Székely Gabriella: Gyilkos lövés
• Tamás Amaryllis: A kis Afrodité
• Nóvé Béla: Kötéltánc
• Ardai Zoltán: A Vadnyugat fiai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Megszólít az éjszaka

Köves Gábor

 

Azok a bizonyos természetfölötti erők, amelyekből nemcsak az ufológia, de a showbusiness is rendesen profitál, igaznak hirdetett történetünkben egy nagyra nőtt, vörös fényt árasztó molylepke képében keserítik meg egy amerikai kisváros jobb közérzetre érdemes polgárainak életét. A jelenség, melyről a fáma a képregények találékonyságával és reklámérzékével a hangzatos nevű Molyemberként emlékezik meg, szörnyű katasztrófák hírnöke, üzeneteinek rejtjelei azonban csak utólag nyernek értelmet.

Némi rosszindulattal azt is mondhatnánk, hogy a Megszólít az éjszaka az óriás molylepkékkel rémisztgető filmek versenyének abszolút aranyesélyese, kategóriáján belül mindenképp etalonnak tekinthető, de ezzel némileg igazságtalanul intéznénk el egy komolyan ugyan nem vehető, de a maga nemében egészen élvezhető dolgozatot. A rendező, Mark Pellington, valami hasonlóval már próbálkozott A szomszéd című, mellesleg méltánytalanul leértékelt filmjében. Akkor is és most is a mindennapok relatív boldogságot adó biztonságérzetét csúsztatja ki hétköznapi hősei alól. A sorsuk felett kontrolt vesztett emberek egyre kétségbeesett küzdelmét Pellington meglehetősen visszafogott módon vezeti elő. Célja nem a mindenáron való hatásvadászat, bár a nézőben akaratlanul is felmerül, hogy a műfajra jellemző bombasztikus effektek hiánya költségvetési vagy alkotói döntés eredménye-e. Feltehetően ez is, az is. Mindenesetre a rendezőt dicséri, hogy legyen akármilyen csavaros is a történet, s látványos a sokkolónak szánt végkifejlett, filmjének erejét a kisvárosi atmoszféra egyszerre sivár és otthonos, békés és feszült jellege adja. Pellington a főszereplő rangjára emeli a helyszínt, a sztárok egyéni drámáját összekapcsolja a közösség sorsának alakulásával. Filmjének műfajidegen intelligenciája a pénztáraknál bosszulta meg magát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2561