KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/június
KRÓNIKA
• Balázs Béla: Greta Garbo
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Kedves Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Fehér György: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Grunwalsky Ferenc: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Koltai Lajos: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Monory M. András: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Szabó István: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• György Péter: Öntudat és lázálom A Munkás a magyar filmben

• Bikácsy Gergely: Idióták a családban Chaplin, Keaton, Tati
• Török Gábor: Csöndjátékok Samuel Beckett és a Film
• Szemadám György: Papírdémonok Japán animációs filmnapok
• Csantavéri Júlia: Archív tengervíz Új olasz filmekről
KRITIKA
• Schlett István: 150 vagy 250 golyó? Vérrel és kötéllel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A halálraítélt
• Tamás Amaryllis: A parafenomén
• Koltai Ágnes: A mélység titka
• Szemadám György: Nem vagyunk mi angyalok
• Barna Imre: Lambada, a tiltott tánc
• Székely Gabriella: Gyilkos lövés
• Tamás Amaryllis: A kis Afrodité
• Nóvé Béla: Kötéltánc
• Ardai Zoltán: A Vadnyugat fiai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Holnemvolt

Gáti Péter

 

Volt egyszer Európában egy Monarchia, egy régóta halódó, furcsa állam a tizenkilencedik század végén és a huszadik elején. Gorlicénél, a Piavénál, Prágában, Budapesten és Bécsben kapott sebei 1918-ban halálosnak bizonyultak.

Mesék kezdődnek így, de Kafka, Musil és Hašek e letűnt világról hírt adó művei bizonyítják, hogy a valóság gyakran nem nélkülözi a meseszerű vonásokat. Ladislav Smoljak irodalmi emlékeket idéző és a švejki irónia nyomdokain haladó filmszatírája is a k. u. k.-világrend operettes, blőd meséjét mondja nekünk. A precíz realizmussal megidézett miliőbe a rendező egy soha nem létezett figurát illeszt, akinek cselekedetei kapcsán viszonylag teljes értékű társadalmi körkép megrajzolására vállalkozhat. Tényleg, e valceres, kávéházas, fiákeres és császáros világban – akár a mesében – miért ne élhetett volna egy Jára Cimrman nevet viselő, peches polihisztor és cseh hazafi? A figura létjogosultsága annál indokoltabb, minél sokrétűbb korrajzot sikerül e „trükk” segítségével elénk tárniuk az alkotónak, így tehát az antivilágról szőtt filmálomban hősünk akár Nobel, Bell vagy Edison találmányainak sorsüldözött másodfeltalálója is lehet, vagy Ferenc Ferdinánd beszédírója és gyermekeinek antimonarchikus meggyőződésű, hazafias lelkületű házitanítója.

A békés ezredfordulótól a szarajevói merényletig nyomon követett áléletút epizódjai azonban nem árnyalják újabb vonásokkal ismereteinket a monarchia jellegéről. Smoljak csak úgy teremt típusokat, hogy apró eltérésekkel újraálmodja a már mások által emlékezetesen megörökített alakokat. Az önálló, lazán összefűzött mozaikokból éppen a švejkes irónia sava-borsa, a jellemábrázolás elsöprő erejű eredetisége hiányzik. A film erőssége – elsősorban Richard Valenta stílusos fényképezésének köszönhetően – a részletező ábrázolásmód és a hangulatok képi megjelenítése. A rendezői alapötlet vérbeli szatírát ígér, mégis be kell érnünk egy leleményes, ironizáló sztorival.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/10 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6304