KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/június
KRÓNIKA
• Balázs Béla: Greta Garbo
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Kedves Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Fehér György: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Grunwalsky Ferenc: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Koltai Lajos: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Monory M. András: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Szabó István: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• György Péter: Öntudat és lázálom A Munkás a magyar filmben

• Bikácsy Gergely: Idióták a családban Chaplin, Keaton, Tati
• Török Gábor: Csöndjátékok Samuel Beckett és a Film
• Szemadám György: Papírdémonok Japán animációs filmnapok
• Csantavéri Júlia: Archív tengervíz Új olasz filmekről
KRITIKA
• Schlett István: 150 vagy 250 golyó? Vérrel és kötéllel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A halálraítélt
• Tamás Amaryllis: A parafenomén
• Koltai Ágnes: A mélység titka
• Szemadám György: Nem vagyunk mi angyalok
• Barna Imre: Lambada, a tiltott tánc
• Székely Gabriella: Gyilkos lövés
• Tamás Amaryllis: A kis Afrodité
• Nóvé Béla: Kötéltánc
• Ardai Zoltán: A Vadnyugat fiai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Filmek és mozik

Harmat György

 

Külföldön régóta sikerrel működnek a „bokormozik”, azaz az egymás melletti, egy gépházzal üzemelő, kis befogadóképességű mozitermek. Nálunk ennek egy sajátos változata (nagyterem mellett kisterem) született meg. Az évek óta kedvelt Szikra Kamaratermet idén követte a Kossuth Kamaraterem, s a hírek szerint hamarosan megnyílik a kéttermes Honvéd mozi is. Időszerű tehát megjegyezni, hogy a fővárosi filmforgalmazók nem használják megfelelően ezt a mozitípust.

A kisteremben előadásonként 50–100 néző élvezhet egy-egy filmet kellemes, intim környezetben anélkül, hogy már belépéskor elriasztaná a hatalmas nézőtéren elszórtan ülő néhány ember látványa. A kamaraterem arra való, hogy a filmbarátok hozzájuthassanak azokhoz a művekhez, amelyek valamilyen okból nem vonzanak nagy tömegeket. Sajnálatos, hogy a Szikra és a Kossuth Kamaraterem műsora ezt a törekvést csak részben, időnként pedig egyáltalán nem tükrözi.

Nem is mindig a film értékével van baj. Aligha kétséges például, hogy Buñuel három utolsó filmje jó műalkotás. De mi indokolja, hogy e nagy termekben is sikert arató műveket a Szikra Kamaraterem jolly jokerként vegye elő régóta, évenként többször is, és hetekig műsoron tartsa, miközben jobban ideillő és máshol sem játszott filmekkel nem találkozunk műsorán? Mi az oka, hogy az egymillió körüli nézőszámot elért Mephistót 19 hétig ebben a pici teremben játszották?

Vannak persze jó kezdeményezések is. A Szikra Kamaraterem idén Zanussi-sorozatot rendezett. A Kossuth Kamaraterem koreai bemutatójáról úgy tűnt, hogy elindít egy sort; azt hihettük, hogy a távoli országok, a harmadik világ egyre fontosabb filmművészete végre méltó helyet kap a magyar mozikban. Nem így történt. Nem láttuk a kamaratermekben a latin-amerikai film jeles darabjait (Kölykök, Kivégzés hajnalban,), s csak egy hétig játszották a Magyarországon bemutatott egyetlen, roppant érdekes hongkongi filmet (A hegy legendája). Ez már jelzi a következő problémát. Ha időnként műsorra kerül is a megfelelő film a megfelelő helyen, igen rövid ideig vetítik.

Filmforgalmazásunk mintha nem azért venne meg bizonyos filmeket, hogy játssza is őket. Pedig a „bokormozik” világszerte azért jöttek létre, hogy a szűk közönséget vonzó filmeket gazdaságosan tarthassák műsoron. Kamaratermeink már vannak (remélhetőleg lesz több is), jó lenne végre jobban élni ezzel a nagyszerű lehetőséggel.

 

Harmat György

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6879