KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/július
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Szerkesztőség!
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A káosz gyémánttengelye Ran
• Schubert Gusztáv: A gyöngédség forradalma Pozsony
• Varga György: A nonkonformizmus lova Beszélgetés Jan Němeccel
• Zalán Vince: Kelet-nyugati átjáró Berlinale
• Birinyi Éva: Drakulák és denevérek Fantasztikus filmek fesztiválja
FORGATÓKÖNYV
• Kornis Mihály: Magyar Rekviem
KRITIKA
• Székely Gabriella: Elfogytak a fotók Napló apámnak, anyámnak
LÁTTUK MÉG
• Kövesdy Gábor: Drágám, a kölykök összementek
• Megyesi Gusztáv: Aszex
• Báron György: Goodbye Emmanuelle
• Koltai Ágnes: Menekülő ember
• Hegyi Gyula: Tango és Cash
• Schubert Gusztáv: A ragadozó
• Tamás Amaryllis: A rendőrsztori folytatódik
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Szigetnapló három lexikonról Lexikon-izgalmak
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Panoráma, avagy a legfőbb érték az ember

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az utolsó cowboy

Varró Attila

Lonely are the Brave – amerikai, 1962. Rendezte: David Miller. Szereplők: Kirk Douglas, Gena Rowlands, Walter Matthau. Forgalmazó: Mirax. 103 perc.

A maroknyi hollywoodi forgatókönyvíró közül, akik sikeresen harcoltak ki auteur-státuszt a szemellenzősen rendezőközpontú szerzői elmélet sáncai közt, Dalton Trumbo érdemli ki a legelkötelezettebb forradalmár címét: saját bevallása szerint a művészetre mindig is fegyverként tekintett az öntetszelgő pózok eszköztára helyett. Trumbo 13 évig tartó fekete listás száműzetése alkonyán a westernben talált rá szócsövére, hogy a maga költői szépségű, ám epekeserűen ironikus módján szimbolikus revíziókban adjon hangot az egyéni szabadságot megnyomorító rendszer és az amerikai álom kudarca felett érzett örök kétségbeesésének. Forgassák a legkülönfélébb rendezők a lázas hevű Aldrichtól a mélyen humanista Daves-en át a sötét thrillerek kismesterét jelentő Millerig, a Trumbo-westernek mindegyikében tájidegen kívülállók keresik helyüket a vadnyugat farkastörvényei közt (lásd a Cowboy nagyvárosi hotelportását vagy a Terror in Texas Town svéd bálnavadászát), hogy aztán a fináléban egy szál szigonnyal vagy egy üres kolttal kezükben nézzenek farkasszemet a zord végzettel.

Az író végső és máig legnevesebb westernje, az 1962-es Az utolsó cowboy merészen fordít a korábbi képleten és egy klasszikus vadnyugati hőst helyez a kortárs Amerika autópályákkal szabdalt, helikopterekkel felügyelt világába: a börtönbe zárt barátja segítségére siető modern renegát rendőri hajszatörténete azonban változatlanul őrzi elődei reménytelen szabadságvágyát és maró rendszerkritikáját, sőt a műfaj talán legkiábrándítóbb zárlatában egy vécészállító kamion képében páratlan metaforát talál az individualistákra váró sorsra. Hiába a lendületes kalandsztori, Kirk Douglas rutinos outlaw-alakítása és a sivár vidékek megszokott monokrómja, Trumbo kifordított westernvilágában a kocsmai ökölharcot félkarú veteránnal kell vívni, a törvény őrei komor fogaskerekek csupán, a láthatárt rég leszűkítették a birtokhatárok – ez a Vadnyugat immár a semmi és nem a senkiföldje, magányos hőse cowboy az idegenek között.

Extrák: Előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10066