KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/július
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Szerkesztőség!
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A káosz gyémánttengelye Ran
• Schubert Gusztáv: A gyöngédség forradalma Pozsony
• Varga György: A nonkonformizmus lova Beszélgetés Jan Němeccel
• Zalán Vince: Kelet-nyugati átjáró Berlinale
• Birinyi Éva: Drakulák és denevérek Fantasztikus filmek fesztiválja
FORGATÓKÖNYV
• Kornis Mihály: Magyar Rekviem
KRITIKA
• Székely Gabriella: Elfogytak a fotók Napló apámnak, anyámnak
LÁTTUK MÉG
• Kövesdy Gábor: Drágám, a kölykök összementek
• Megyesi Gusztáv: Aszex
• Báron György: Goodbye Emmanuelle
• Koltai Ágnes: Menekülő ember
• Hegyi Gyula: Tango és Cash
• Schubert Gusztáv: A ragadozó
• Tamás Amaryllis: A rendőrsztori folytatódik
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Szigetnapló három lexikonról Lexikon-izgalmak
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Panoráma, avagy a legfőbb érték az ember

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Budapesti tavasz

Kránicz Bence

Magyar, 1955. Rendezte: Máriássy Félix. Szereplők: Gábor Miklós, Molnár Tibor, Gordon Zsuzsa. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 86 perc.

Magyarország német megszállása, a nyilas hatalomátvétel, illetve a honi zsidóság deportálásának 70. évfordulója adja az apropót Máriássy Félix alapművének dvd-megjelenéséhez. Az ország náci és nyilas uralom alóli felszabadítása után tíz évvel, 1955. április 4-én bemutatott Budapesti tavaszt a korabeli kultúrpolitika eleve reprezentatív presztízsdarabnak szánta, a készítőkre így komoly nyomás nehezedett: nemcsak a kommunista direktíváknak kellett megfelelniük, de a vészkorszak túlélői (köztük az eredeti regényt jegyző Karinthy Ferenc és a főszerepet játszó Gábor Miklós) élményeinek, traumáinak feldolgozásához is kellő érzékenység és óvatosság szükségeltetett. Máriássy és alkotótársai múlhatatlan érdeme, hogy a film e kettős szorításban sem vált érdektelen kurzusdarabbá vagy pusztán a kulturális emlékezet kontextusában jelentőséggel bíró kuriózummá. Sőt, a Kádár-rendszer kánonjában betöltött kétségbevonhatatlan pozíciója sem kell, hogy elriassza a mai nézőt a Budapesti tavasztól, amely primér filmélményként hatvan év távlatából is lendületes, izgalmas munka.

A történet magán hordozza ugyan a pártállami propaganda terheit, az árnyalatlan történelemkép mögött azonban valós tapasztalatok, őszinte emberi pillanatok, a múltábrázolás találó és érzékletes megoldásai teszik hitelessé és élvezetessé a végeredményt. A hadseregből dezertáló, háborútól megcsömörlött hős rokonai lakásán igyekszik kivárni a rombolás végét, itt találkozik egy bujkáló zsidó lánnyal. Ám Jutka a nyilasterror áldozatává válik, a szerelmes Zoltánt pedig fájdalma és újjáéledő tettvágya arra indítja, hogy csatlakozzon a partizánokhoz. Érdemes túllépni a fals tanulságon – miszerint egyedül a kommunisták állhatják útját a pusztításnak, és akinek helyén van a szíve, közéjük áll –, és arra figyelni, milyen remek portrét ad a film a házban rejtőző, kisszerű túlélési stratégiákkal próbálkozó, többségükben gyáva átlagemberekről (akik ellenszenvesek ugyan, mégis problematikus ítélkezni fölöttük), vagy arra, mennyire intenzív és megkapó az egymásra találó szerelmesek jelenete. Illés György sok közelivel, többteres kompozíciókkal, hatásos és jelentésteli fénykezeléssel (lásd a pislákoló mécsessel világító, a fenyegetett tisztaságot jelképező Jutka képét) teszi átélhetővé az egymásra utaltság és a folyamatos szorongás élményét, de a bombázott pesti utcák neorealista ihletettségű felvételei is maradandók. A dunaparti tömeggyilkosság sokat elemzett szcénája máig a legemlékezetesebb képsor a magyarországi holokausztról, miközben a téma ábrázolhatósága körüli évtizedes esztétikai vitákra is érvényes választ ad.

Extrák: Varga Balázs filmtörténész és Zombory Máté szociológus félórás beszélgetése A hiány filmje címmel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11740