KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/július
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Szerkesztőség!
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A káosz gyémánttengelye Ran
• Schubert Gusztáv: A gyöngédség forradalma Pozsony
• Varga György: A nonkonformizmus lova Beszélgetés Jan Němeccel
• Zalán Vince: Kelet-nyugati átjáró Berlinale
• Birinyi Éva: Drakulák és denevérek Fantasztikus filmek fesztiválja
FORGATÓKÖNYV
• Kornis Mihály: Magyar Rekviem
KRITIKA
• Székely Gabriella: Elfogytak a fotók Napló apámnak, anyámnak
LÁTTUK MÉG
• Kövesdy Gábor: Drágám, a kölykök összementek
• Megyesi Gusztáv: Aszex
• Báron György: Goodbye Emmanuelle
• Koltai Ágnes: Menekülő ember
• Hegyi Gyula: Tango és Cash
• Schubert Gusztáv: A ragadozó
• Tamás Amaryllis: A rendőrsztori folytatódik
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Szigetnapló három lexikonról Lexikon-izgalmak
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Panoráma, avagy a legfőbb érték az ember

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ellenséges terület

Köves Gábor

 

Szeptember 11. után Hollywood kapkodva retusált és dobozolt, s miközben átsatírozott minden filmkockát, amin feltűntek a WTC tornyai, és elhalasztotta valamennyi világégéssel és terrortámadással rémisztgető/stimuláló akciófilmjének premierjét, egy füst alatt megkezdte a katonai helytállás opusainak csatasorba rendezését. Az Ellenséges terület, amely a „hérosz a harcmezőn”-típusú mozik első darabja, csak afféle bemelegítés az igazi nagyágyúk, Mel Gibson (We Were Soldiers) és Ridley Scott (Black Hawk Down) történelemórája előtt. Minthogy ambícióit tekintve filmünk – mely John Milius zászlólengető akciómoziját, Az Intruderek támadását idézi – nem több A szökevény háborús variánsánál, hiba lenne értékeit mással, mint a szórakoztatás mércéjével mérni. Tiszta sor, ez a film nem végződhet másképp, mint a bajnok győzelmével. Aki ezzel megbékélve nem sétál ki a moziból, nyilván abban bízik, hogy ha már megint valami hazug képregénnyel etetik, legalább lesz min a körmét rágnia vagy jóízűeket csettintenie. Az elvárások sikeres leszállítása után egyetlen lényegi kérdés marad: mihez asszisztálunk? Egy emberire maszkírozott hős élet-halál harcához vagy egy hollywoodi sportoló téli akadályversenyéhez? Rossz hír: B válasz. John Moore reklámfilmrendezőnek semmije sincs, amivel két látványosra vágott jelenet közben kitöltené a filmjét. A még szimpatikusnak se mondható Owen Wilson fapofával vágtat a fagyott tájban, Gene Hackman pedig rutinosan feszít egyenruhájában, és megelégszik, mert ide ez is jó, egy korábbi filmjéből hozott fintorral.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2466