KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/július
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Szerkesztőség!
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A káosz gyémánttengelye Ran
• Schubert Gusztáv: A gyöngédség forradalma Pozsony
• Varga György: A nonkonformizmus lova Beszélgetés Jan Němeccel
• Zalán Vince: Kelet-nyugati átjáró Berlinale
• Birinyi Éva: Drakulák és denevérek Fantasztikus filmek fesztiválja
FORGATÓKÖNYV
• Kornis Mihály: Magyar Rekviem
KRITIKA
• Székely Gabriella: Elfogytak a fotók Napló apámnak, anyámnak
LÁTTUK MÉG
• Kövesdy Gábor: Drágám, a kölykök összementek
• Megyesi Gusztáv: Aszex
• Báron György: Goodbye Emmanuelle
• Koltai Ágnes: Menekülő ember
• Hegyi Gyula: Tango és Cash
• Schubert Gusztáv: A ragadozó
• Tamás Amaryllis: A rendőrsztori folytatódik
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Szigetnapló három lexikonról Lexikon-izgalmak
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Panoráma, avagy a legfőbb érték az ember

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kettős szerepben

Zalán Vince

 

Francia kapcsolat után izraeli /palesztin kapcsolat? A bűnügyi filmek ügyeskezű, amerikai rendezője, George Roy Hill a remek kémregény-szerző, John Le Carré magyarul is olvasható történetéből – Kettős szerepben – forgatott filmjében az izraeli titkosszolgálat egy angol színésznőt használ föl arra, hogy leleplezze palesztin ellenfeleit. A rafinált cselekményvezetés, a titkosszolgálati, technikai arzenál felvonultatása, a helyszínek változatossága szinte feledteti a nézővel, hogy a jobb sorsra érdemes Diane Keaton miként vergődik a számára idegen (fő)szerepben. Bár talán akadnak olyanok is közöttük, akiket éppen a mesteri szórakoztatás gondolkodtat el arról, hogy a vásznon hogyan is alakul át a történelem krimivé. Hisz bármennyire is méltánylandó George Roy Hillnek azon törekvése, hogy filmje (természetesen két szuperakció között) a békétlenség okaira, a tolerancia hiányára és a harcoló felek becsületesnek vélt elszántságára is fényt vessen, – az összhatás eredménye nem lehet kétséges. Mivel, hogy korunk nem egyszer úgy bánik a (film)művészettel, mint ebben a filmben az izraeli elhárítófőnököt játszó Klaus Kinski a szemüvegével. Rövid, vastag, tompa ujjai közt gyötri, csavarja, pergeti, mutogat vele, zsebre vágja, belebök a levegőbe, stb., épp csak le nem nyeli. De az is igaz, hogyha meg akar tudni valamit, ha olvasni akar, kénytelen békésen az orrára illeszteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/02 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4289