KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/július
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Szerkesztőség!
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A káosz gyémánttengelye Ran
• Schubert Gusztáv: A gyöngédség forradalma Pozsony
• Varga György: A nonkonformizmus lova Beszélgetés Jan Němeccel
• Zalán Vince: Kelet-nyugati átjáró Berlinale
• Birinyi Éva: Drakulák és denevérek Fantasztikus filmek fesztiválja
FORGATÓKÖNYV
• Kornis Mihály: Magyar Rekviem
KRITIKA
• Székely Gabriella: Elfogytak a fotók Napló apámnak, anyámnak
LÁTTUK MÉG
• Kövesdy Gábor: Drágám, a kölykök összementek
• Megyesi Gusztáv: Aszex
• Báron György: Goodbye Emmanuelle
• Koltai Ágnes: Menekülő ember
• Hegyi Gyula: Tango és Cash
• Schubert Gusztáv: A ragadozó
• Tamás Amaryllis: A rendőrsztori folytatódik
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Szigetnapló három lexikonról Lexikon-izgalmak
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Panoráma, avagy a legfőbb érték az ember

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gregory barátnője

Ardai Zoltán

 

Gregory-nak nincs, soha nem is volt barátnője. (Értsd: nője; a Gregory’s Girl egyszerűségének a magyarban sajnos semmi sem felel meg.) De lesz-e végre, és ha lesz, vajon ki lesz az? Bill Forsyth filmjének, pontosabban a film meséjének ezek a kérdések adnak feszültséget, amelyet bizonyára csekélynek éreznénk, ha nem találnánk valami lenyűgözőt a tizenötéves Gregory – egy skót iskola növendéke – figurájában. Forsyth azonban bámulatos alkalmi színészt talált a szerepre, aki nem pusztán egy bizonyos kamasztípus illusztrációja a filmen, hanem képes arra, hogy előre el nem képzelhető, egyszeri alakot adjon a típusnak, ismeretlent, de magát hipnotikusan megsejtetőt. John Sinclair gátlástalan közvetlenséggel érzékíti meg Gregory gátlások közt vonagló-fintorgó, egyszerre mesterkélt és ártatlanul nyitott kamasz-énjét. Gregory komikus, olykor már csaknem groteszk jelenség, de sokminden más is, szépnek és merésznek is láthatjuk őt, lehetőség szerint láthatnánk akár tragikusnak is: emberi egész. Ezért válhat a kamasz-komikum itt valóban mulattatóvá (szemben a hasonló témájú filmek többségével). Realitása annyira megragad, hogy alig vonni észre, Forsyth hogyan fordítja egyfajta költői (meséi) dimenzióba a cselekményt. Gregory-t naivitása végül átmenti minden veszélyen, megóvja a nagy gyötrelmektől, s úgy lebegteti az iskoláslányok praktikáin, mint partrasodró hullámokon. Ártatlan maga az egész film, olyannyira, hogy a vége felé már bűvös szigetnek érezzük Skóciát. A történet követése egyébként nem kíván külön energiát; Forsyth olyan nézőkre számított, akik hajlamosak figyelni a mellékes motívumokra, a háttérben zajló furcsaságokra és szívesen merülnek el a „cseh-skót” humorú, kitartott közjáték-jelenetek szemléletében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5984