KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/július
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Szerkesztőség!
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A káosz gyémánttengelye Ran
• Schubert Gusztáv: A gyöngédség forradalma Pozsony
• Varga György: A nonkonformizmus lova Beszélgetés Jan Němeccel
• Zalán Vince: Kelet-nyugati átjáró Berlinale
• Birinyi Éva: Drakulák és denevérek Fantasztikus filmek fesztiválja
FORGATÓKÖNYV
• Kornis Mihály: Magyar Rekviem
KRITIKA
• Székely Gabriella: Elfogytak a fotók Napló apámnak, anyámnak
LÁTTUK MÉG
• Kövesdy Gábor: Drágám, a kölykök összementek
• Megyesi Gusztáv: Aszex
• Báron György: Goodbye Emmanuelle
• Koltai Ágnes: Menekülő ember
• Hegyi Gyula: Tango és Cash
• Schubert Gusztáv: A ragadozó
• Tamás Amaryllis: A rendőrsztori folytatódik
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Szigetnapló három lexikonról Lexikon-izgalmak
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Panoráma, avagy a legfőbb érték az ember

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rita asszony menyasszony

Kapecz Zsuzsa

 

Vajon miért foglalkoznak olyan gyakran a férfi filmrendezők azzal a problémával, hogy egy nőnek nem sikerül férjhez mennie? Nyilván azért, mert a téma hálás, egyaránt lehet nevettetni és könnyeztetni a nézőket. Szergej Bodrov forgatókönyvíró és Pjotr Todorovszkij rendező azt az örökzöld változatot választotta, amikor egy szép, életvidám asszony kap újabb esélyt a boldogságra, de a vőlegény az utolsó pillanatban eltűnik. Ez az alaphelyzet jó ürügy arra is, hogy az alkotók folyamatosan szidhassák férfitársaikat, és megpróbálják bemutatni a férjek és agglegények különböző típusait. A nevettetés és a könnyeztetés közül azonban nem tudtak választani, sem egyensúlyt teremteni köztük, a film egy vígjátéki, könnyed indításból átsodródik a közhelyes melodrámába, majd poénértékű befejezésbe. A műfaji tisztázatlanság és a zavaros cselekmény lehet az oka, hogy egyetlen helyzet sem kidolgozott, és egyetlen figura sem igazán megformált. Többnyire mesélnek ebben a filmben, unalmasan, a lecövekelt kamera előtt. A főszerepet hiába írták egyenesen Ljudmilla Gurcsenkónak. A színésznőnek, aki a Szibériádában, az Öt estében megkapó pillanatokat teremtett, itt nincs kit és nincs mit eljátszania, bár erőfeszítéseit Arany Sas díjjal jutalmazták a manilai filmfesztiválon.

A néző gondolkodhat, hogy egyáltalán miről szól a kusza, esetleges történet, amely képi élményt nem ad. Rita asszony barátnője elmondja: „Egy valamire való férfi manapság vagy infarktust kap, vagy alkoholista, vagy meglép”. A tanulságot ki-ki vonja le, tetszés szerint.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/11 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6598