KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/július
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Szerkesztőség!
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A káosz gyémánttengelye Ran
• Schubert Gusztáv: A gyöngédség forradalma Pozsony
• Varga György: A nonkonformizmus lova Beszélgetés Jan Němeccel
• Zalán Vince: Kelet-nyugati átjáró Berlinale
• Birinyi Éva: Drakulák és denevérek Fantasztikus filmek fesztiválja
FORGATÓKÖNYV
• Kornis Mihály: Magyar Rekviem
KRITIKA
• Székely Gabriella: Elfogytak a fotók Napló apámnak, anyámnak
LÁTTUK MÉG
• Kövesdy Gábor: Drágám, a kölykök összementek
• Megyesi Gusztáv: Aszex
• Báron György: Goodbye Emmanuelle
• Koltai Ágnes: Menekülő ember
• Hegyi Gyula: Tango és Cash
• Schubert Gusztáv: A ragadozó
• Tamás Amaryllis: A rendőrsztori folytatódik
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Szigetnapló három lexikonról Lexikon-izgalmak
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Panoráma, avagy a legfőbb érték az ember

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Husszein vére

Kulcsár Mária

 

Hófehér ló, jövőbe látó próféta, tiszta vizű forrás, felmálházott tevék, színesre festett arcú, szomorú menyasszony, saját hátukat véresre korbácsoló gyászolók rémisztő tömege; az európai néző szinte helyeslő bólintással veszi leltárba a keleti mondák közismert elemeit, ezt várta a messzi Pakisztánból érkező filmtől. A Husszein vére című film rendezője azonban túljár az eszünkön: okos, tisztességes mondanivalójának igájába hajtja a mesét. A szegények és elnyomottak védelmezője, a legendákból ismert Husszein feltámadó, új harcba indul. Ellenségei: zsarnokok és népnyúzók, zsoldosok és gyilkosok a régiek. A nagyhatalmak ravasz taktikáinak kiismerhetetlen szövevénye s a nagypolitikai szolgálatba állított, huszadik századi technikai eszközök azonban reménytelenül egyenlőtlenné teszik a küzdelmet. Az életét és vérét áldozó forradalmár nem veszi észre, sosem tudja meg, hogy sorsáról higgadt telefonbeszélgetések döntenek. A néző láthatja mindezt, tehetetlen részvéttel követve a magányos népi hős harcának lehetetlenné válását. A rendező ügyesen és hatásosan ötvözi az évezredes mondavilágot a napi politika aktuális eseményeivel. A mesék tiszta színeit, egyszerű szerkezetét, jól ismert figuráit használja fel, hogy elandalítsa a nézőt, majd aztán egy URH-rádió, egy gépfegyveres katonákat szállító dzsip vagy épp a tévéhíradókból ismerős párbeszéd segítségével figyelmeztet: mégsem mese, amit látunk, ne várjuk a mindent jóra fordító csodát.

Pakisztán filmművészete eddig ismeretlen volt számunkra, a lexikonokban is csak nehezen megjegyezhető nevekkel tűzlelt, néhány soros összefoglalást olvashatunk róla. Jó, hogy eljutott hozzánk ez az alkotás, mely figyelmünkre méltó képet nyújt a távoli ország ellentmondásos hétköznapjairól, politikájáról és ráadásul még jó film is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/04 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6760