KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/július
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Szerkesztőség!
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A káosz gyémánttengelye Ran
• Schubert Gusztáv: A gyöngédség forradalma Pozsony
• Varga György: A nonkonformizmus lova Beszélgetés Jan Němeccel
• Zalán Vince: Kelet-nyugati átjáró Berlinale
• Birinyi Éva: Drakulák és denevérek Fantasztikus filmek fesztiválja
FORGATÓKÖNYV
• Kornis Mihály: Magyar Rekviem
KRITIKA
• Székely Gabriella: Elfogytak a fotók Napló apámnak, anyámnak
LÁTTUK MÉG
• Kövesdy Gábor: Drágám, a kölykök összementek
• Megyesi Gusztáv: Aszex
• Báron György: Goodbye Emmanuelle
• Koltai Ágnes: Menekülő ember
• Hegyi Gyula: Tango és Cash
• Schubert Gusztáv: A ragadozó
• Tamás Amaryllis: A rendőrsztori folytatódik
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Szigetnapló három lexikonról Lexikon-izgalmak
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Panoráma, avagy a legfőbb érték az ember

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Perfect Blue

Teszár Dávid

Perfect Blue – japán, 1998. Rendezte: Satoshi Kon. Írta: Yoshikazu Takeuchi regényéből Sadayuki Murai. Kép: Hisao Shirai. Zene: Masahiro Ikumi. Gyártó: Rex Entertainment. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 81 perc.

 

Amennyiben Mamoru Oshii pályakezdő munkája (Dallos) az animeguru tudományos-fantasztikus környezethez való elköteleződését jelezte, úgy Satoshi Kon a Perfect blue című debütáló mozijával demonstrálta leendő szerzői kézjegyét, amely a valós és a képzelt világ közötti határvonal elmosásában rejlett. Már a Memories című szkeccsanime forgatókönyvíróként jegyzett első epizódja (Magnetic rose) is jelezte Kon ilyen irányú érdeklődését, amely motívum azóta – a Tokiói keresztapák kivételével – valamennyi animációs filmjében központi szerepet játszott.

Jelen esetben egy színésznőnek és (akt)modellnek átigazolt, kevéssé népszerű popsztár lassanként megbomló elméjéről mesél, rejtélyes gyilkosságokkal súlyosbítva, éspedig olyan virtuóz módon, amely bízvást nevezhető ritkának az anime médiumában. Míg a Millennium actressben személyes emlékképek, a Paprikában pedig álomjelenetek keveredtek átmenet nélkül a realitás dimenziójával, a Perfect blue bonyolult narratívája a filmbéli televíziós sorozat fikciós univerzumának, továbbá hallucinációknak és álmoknak a valósággal történő egybejátszatásából áll össze, amely nagyszerűen ábrázolja a főhősnő identitásválságát (termékesített én vs. személyes én), illetve az egyre fokozódó pszichológiai terrort.

A Yoshikazu Takeuchi azonos című regénye alapján készült történetben Kon nem csupán tükröződő felületekkel, film a filmben kikacsintásokkal (lásd a „Ki maga?” nyomatékosított egysorosát) és a Paprikát előlegező doppelgänger-karakterrel mutat rá az örökösen szerepet játszó celebritás önazonosság-problémáira, hanem olyan leheletfinom megoldásokkal is, amelyek a külföldi nézők számára a nyelvi akadályok miatt elvesznek (lásd anya és lánya telefonbeszélgetését és a film zárómondatát, ahol a standard tokiói japán helyett saját dialektusát használja a főhősnő). Klasszikus woman-in-peril thrillerkeretbe helyezett, vérbő felnőtt meséje emellett masszív médiakritikát tartalmaz, felhívja a figyelmet a szórakoztatóipar roppant gépezetének méltóság- és lélekölő természetére, mellékesen pedig még az otaku-szubkultúrának is bekönyököl egy jelentőset azzal, hogy a fanatikus rajongó figuráját teszi meg a paranoia elsődleges forrásának. A tudathasadás jeleit mutató, megbízhatatlan észlelésű egykori lánybandatag történetét Kon végül racionalizálja, hogy az imponáló magabiztossággal elkészített mesterremekét újranézve a publikum megbizonyosodhasson arról, hogy a trükkös nézőpontváltásoknak köszönhetően átgondolt, kikezdhetetlen logikájú alkotással volt dolga.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9418