KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/augusztus
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Marcorelles
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A hold igen kedvesen süt Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Film és szabadság A határok nélküli moziról
MAGYAR MŰHELY
• N. N.: Fénykép a tanítványoknak… Emlékek Balázs Béláról – részletek Tényi István filmjéből

• Bikácsy Gergely: Bíbor onánia Borowczyk Erkölcstelen meséiről
• Koltai Ágnes: Bizarr szentség Dušan Makavejevről
• Makavejev Dušan: Hogyan tiltották be a W. R., Az organizmus misztériuma című filmemet?
• N. N.: Dušan Makavejev filmjei
• Sneé Péter: Vastag hóréteg borít minket Budapesti beszélgetés Dušan Makavejevvel
• Takács Ferenc: Az élet ősze Monty Python avagy a hülyéskedés diadala
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Cédával álmodni jó Könnyű vér
• Báron György: Rendőrgyilkosság A halál villamosa
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: A tengeralattjáró
• Zalán Vince: A nagy kékség
• Koltai Ágnes: Bízzál bennem!
• Schubert Gusztáv: Babette lakomája
• Ardai Zoltán: És isten megteremté a nőt
• Tamás Amaryllis: Furfangos gályarabok
• Fáber András: Az operaház fantomja
• Szemadám György: Higgy neki, hisz zsaru

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A falu

Köves Gábor

 

M. Nigh Shyamalan olyan zavarba ejtő magabiztossággal tálalja fel a semmit, hogy utólag komoly kételyeink támadnak: talán éppen akkor néztünk volna félre, amikor a nagybetűs lényeg átsuhant a vászon fehérjén, s lehetséges, hogy mégsem ok nélkül lépked fel hősünk a dobogó legmagasabb fokára és veszi át saját magától az aranyat?! Shyamalan-ra ráaggatták már az összes kötelező jelzőt, feszültség-teremtő képességét Hitchcockéhoz, fantáziáját, mítoszteremtő erejét Spielbergéhez hasonlították, s miközben ezek valóban létező erényei a rendezőnek és A faluban is tetten érhetők, a varázscilinderből ezúttal csak egy igen csenevész nyulat sikerült előhúzni. Mivel hozzászoktunk, hogy Shyamalan a végjátékban veti be az egész addigi történetét más megvilágításba helyező csattanót, akarva-akaratlanul is kombinálni kezdünk, mintha nem is egy fantasztikus mesével, hanem valamiféle furmányos feladvánnyal lenne dolgunk. Egy külvilágtól elzárt falusi közösségben járunk valamikor az 1800-as évek vége felé, melynek határain túl félelmetes lények laknak, akikkel a falu elöljárói szövetséget kötöttek, amely előírja, hogy a lakók háborítatlanságukért cserébe sosem merészkedhetnek a falut körülvevő, szörnyek lakta erdőbe. Mint minden Shyamalan-filmben, a helyszín most is külön életet él, mint ahogy a láthatatlan külső erők egyre fenyegetőbb jelenléte is a rendező védjegyének számít. A régi patronok nagyjából a film feléig tartanak ki, mikor is vészesen sokasodni kezdenek az öncélúan lassú, sejtelmesnek szánt kameramozgások, s megindul a nagy elterelő hadművelet, amely az amúgy már régóta sejthető slusszpoén elodázását szolgálja. Úgy tűnik, Shyamalan a rossz irányból, a külsőségek felől közelít a fentebb említett rendező-ikonok által elért babérok felé: odáig megy, hogy Hitchcockhoz hasonlóan ő is ajándékoz magának egy apró jelenést a saját filmjében, ezzel azonban csak azt a régi gyanúnkat erősíti, hogy ez a király bizony meztelen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1611