KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/augusztus
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Marcorelles
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A hold igen kedvesen süt Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Film és szabadság A határok nélküli moziról
MAGYAR MŰHELY
• N. N.: Fénykép a tanítványoknak… Emlékek Balázs Béláról – részletek Tényi István filmjéből

• Bikácsy Gergely: Bíbor onánia Borowczyk Erkölcstelen meséiről
• Koltai Ágnes: Bizarr szentség Dušan Makavejevről
• Makavejev Dušan: Hogyan tiltották be a W. R., Az organizmus misztériuma című filmemet?
• N. N.: Dušan Makavejev filmjei
• Sneé Péter: Vastag hóréteg borít minket Budapesti beszélgetés Dušan Makavejevvel
• Takács Ferenc: Az élet ősze Monty Python avagy a hülyéskedés diadala
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Cédával álmodni jó Könnyű vér
• Báron György: Rendőrgyilkosság A halál villamosa
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: A tengeralattjáró
• Zalán Vince: A nagy kékség
• Koltai Ágnes: Bízzál bennem!
• Schubert Gusztáv: Babette lakomája
• Ardai Zoltán: És isten megteremté a nőt
• Tamás Amaryllis: Furfangos gályarabok
• Fáber András: Az operaház fantomja
• Szemadám György: Higgy neki, hisz zsaru

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kedves ellenségem

Szemadám György

 

A XXI. század végére az emberiség élettere (úgyis, mint Lebensraum) lett az egész világűr, melyet mindenféle fantasztikus alakú űrbázis, erődítmény és repülő harci jármű népesít be (lásd még: Csillagok háborúja), hogy megvédje az ember hatalmát az ugyancsak űrhatalomra törő varangyospofájú „drakok” támadásai ellen (még: Támadás a Krull bolygó ellen). Történik egyszer, hogy az ellenséges hatalmak egy-egy harcosa hajótörést szenved egy viszonylag jól kiválasztott (sisak nélkül is belélegezhető levegőt, ivóvizet és élelmet kínáló) lakatlan bolygón, ahol csak néhány csápos, harapós szörnnyel kell szembenézniük (még: A bolygó neve: halál). Végül az egymásrautaltság kényszere (még: Megbilincseltek), majd a túlzottan is szembetűnő különbségek ellenére is kifejlődő kölcsönös vonzódás (még: A negyvenegyedik) képessé teszi őket arra, hogy legyőzzék az ellenséges körülményeket, s némiképp lakályossá tegyék a bolygót (még: Robinson Crusoe).

Aztán filmen még sosemlátott fordulat következik: a rafináltán ronda, és mégis rokonszenves fiziognómiájú hímnős drak – aki mellesleg mindvégig jóval tanulékonyabbnak, toleránsabbnak, sőt olvasottabbnak bizonyul ember-társánál – titokzatos módon megtermékenyíti önmagát, és egy gyermeknek ad életet. A szokatlan produkcióba ő ugyan belepusztul, ám gyermeke hihetetlen gyorsasággal növekszik, és torzonborz űrhajós-Robinsonunkat nagybátyjává fogadja. Ő pedig tűzön-vízen átgázolva, s egy egész űrhajóra való űrkalózt elpusztítva harcol bajbajutott unokaöccséért. (Mintha csak Indiana Jones-t látná az ember). A tanulság: a drak is ember! (Sőt...?) Nos, úgy látszik: toleranciából ennyi telik az amerikai filmgyártástól most, a nagy, nemzetközi enyhülés idején.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4077