KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/augusztus
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Marcorelles
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A hold igen kedvesen süt Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Film és szabadság A határok nélküli moziról
MAGYAR MŰHELY
• N. N.: Fénykép a tanítványoknak… Emlékek Balázs Béláról – részletek Tényi István filmjéből

• Bikácsy Gergely: Bíbor onánia Borowczyk Erkölcstelen meséiről
• Koltai Ágnes: Bizarr szentség Dušan Makavejevről
• Makavejev Dušan: Hogyan tiltották be a W. R., Az organizmus misztériuma című filmemet?
• N. N.: Dušan Makavejev filmjei
• Sneé Péter: Vastag hóréteg borít minket Budapesti beszélgetés Dušan Makavejevvel
• Takács Ferenc: Az élet ősze Monty Python avagy a hülyéskedés diadala
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Cédával álmodni jó Könnyű vér
• Báron György: Rendőrgyilkosság A halál villamosa
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: A tengeralattjáró
• Zalán Vince: A nagy kékség
• Koltai Ágnes: Bízzál bennem!
• Schubert Gusztáv: Babette lakomája
• Ardai Zoltán: És isten megteremté a nőt
• Tamás Amaryllis: Furfangos gályarabok
• Fáber András: Az operaház fantomja
• Szemadám György: Higgy neki, hisz zsaru

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelem Montrealban

Hollós László

 

Itt aztán szem nem marad szárazon. A Kramer kontra Kramer után, íme egy újabb film, amelyen kedvére zokoghat a néző. Az alkotók élőre megfontoltan és tervszerűen törekednek arra, hogy elsírjuk magunkat, s bizony legény legyen a talpán, aki legalább egy kicsit el nem érzékenyül. Kanadai love story ez a javából. Szívfacsaró, romantikus mozi, néhány giccses, melodramatikus jelenetet és a befejezést leszámítva még a jó ízlés határain belül. Mindezzel nincs ellentétben, – bármilyen hihetetlen is –, hogy ennek a megható nagyjelenetekben bővelkedő filmnek pergő ritmusa és kedves humora van. Larry Kent rendező nagyon ért az érzelmi hatáskeltéshez. És a másoláshoz. Szerelemről, kanadai angol– francia ellentétről, hazaszeretetről szóló, háborúellenes filmje Love storynak indul, aztán egy kicsit West Side Storyra, majd az Eper és vérre emlékeztet, míg végül Ashby Hazatérésének átdolgozott változata lesz belőle.

A nézőtér már könnyárban úszik, de Kent nem éri be ennyivel. Csavar még egyet az érzelmes történeten. Hűen követi azt az amerikai filmes szabályt, amely nem írja elő ugyan a happy endet, de a lesújtó, reménytelen befejezést tiltja. Kiderül: a halottnak hitt imádott kedves mégis él. Csak éppen láb nélkül, tolókocsiba kényszerítve és a világtól távol. A záró, kórházi jelenet sírós-nevetős összeölelkezése már túlzás. Könnyből is megárt a sok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6669