KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/augusztus
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Marcorelles
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A hold igen kedvesen süt Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Film és szabadság A határok nélküli moziról
MAGYAR MŰHELY
• N. N.: Fénykép a tanítványoknak… Emlékek Balázs Béláról – részletek Tényi István filmjéből

• Bikácsy Gergely: Bíbor onánia Borowczyk Erkölcstelen meséiről
• Koltai Ágnes: Bizarr szentség Dušan Makavejevről
• Makavejev Dušan: Hogyan tiltották be a W. R., Az organizmus misztériuma című filmemet?
• N. N.: Dušan Makavejev filmjei
• Sneé Péter: Vastag hóréteg borít minket Budapesti beszélgetés Dušan Makavejevvel
• Takács Ferenc: Az élet ősze Monty Python avagy a hülyéskedés diadala
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Cédával álmodni jó Könnyű vér
• Báron György: Rendőrgyilkosság A halál villamosa
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: A tengeralattjáró
• Zalán Vince: A nagy kékség
• Koltai Ágnes: Bízzál bennem!
• Schubert Gusztáv: Babette lakomája
• Ardai Zoltán: És isten megteremté a nőt
• Tamás Amaryllis: Furfangos gályarabok
• Fáber András: Az operaház fantomja
• Szemadám György: Higgy neki, hisz zsaru

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Balázs Béla filmkritikái – először magyarul

A kritika kritikája

Balázs Béla

 

A „Neue Freie Presse” filmszemle rovatában a Das Recht der ersten Nacht című filmről közölt bírálatban a következők olvashatók:”A filmnek lehetőleg tartózkodnia kell a műtermekben készülő felvételektől, és a lehetőségekhez képest a maga valóságában kell ábrázolnia a természetet. Hiszen ebben rejlik varázsos és egyedül csak reá jellemző hatásának a titka.”

A filmművészet modern fejlődése úgy tetszik teljesen megfeledkezett erről a dramaturgiai törvényről. (Vagy a filmművészet dramaturgja volt az?) Ugyanis a film modern technikája „lehetőleg tartózkodik” a szabadban készülő felvételektől, és mindent a műteremben épít fel, ha lehet a kertet és a nyílt utcát is. Ma már a természetről készülő felvételeket sem készítik reflektor nélkül. Bécsben is a következő napokban nyitja meg kapuit a Vita filmtársaság hatalmas és csodálatos mesterséges fénnyel dolgozó műterme.

A dolog ugyanis a következőképpen áll. Az expresszionizmus, azaz a természet stilizálása (ezt az említett filmszemle rovat hol az egekbe dicséri, például a Caligari kapcsán, hol pedig pocskondiázza), feltétele annak, hogy a film műalkotás legyen. A filmbéli természet nem semleges valóság, hanem egy jelenet miliője, háttere, és ez adja meg, emeli ki és festi alá egy jelenet hangulatát. Ahogyan a festészet is azáltal művészet, hogy a természetet nem másolja fotográfiai hűséggel, úgy a film operatőrének is az a paradox feladata van, hogy felvevőgépével a hangulat képeit fesse. Ez elérhető egyrészt a motívumok és a beállítások megválasztásával, másrészt a művészi megvilágítással és éppen azáltal, hogy a műteremben stilizált természetet építenek fel. A lényeg az, hogy az egész kép azonos szellemből fakadjon, hogy a miliő, a természet ugyanazt az átszellemített fiziognómiát mutassa, mint a színész arcjátéka.

 

Der Tag, 1923. szeptember 21.

Zalán Péter fordítása


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 05. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6692