Láttuk még

Hét szeplő

Dániel Ferenc

A semmitmondó cím hazai átkeresztelők szüleménye, rejtély. Ha mindenáron magyarítani akarnak, miért nem „Sékszpír bátyó védőszárnyai alatt” címen hozzák forgalomba az NDK filmgyártás Hermann Zschoche rendezte termékét? – ugyanis a jó szándékú, pedagógiai ihletettségű alkotók a Rómeó és Júlia drámát spékelik filmjükbe, játszatják el mai, veronai korú kamaszokkal, hogy ily módon hangoljanak rokonszenvre minden zord, hajszolt, értetlen felnőttet a tinédzser korosztály szerelmi és egyéb bonyodalmai iránt. Kisebb szereposztási megingások után az élet nagyjából igazodik a darabhoz, annak fordulataihoz; s kellemes ráadás: néhány shakespeare-i kulcsjelenet szemtanúi lehetünk némi katarzis-pótlékkal. A filmbeli gyerekek, magnózás ide, csókolódzás, szerelmi próbálkozás oda, sokkal illemtudóbbak, nevelhetőbbek, saját problémáikhoz lojálisabbak, mint amilyen a Mercutio-Tibald korosztály volt. S itt a bökkenő. A dramaturgia klasszikusait jobb nem megbolygatni, mert nem viselik el a hozzászelídítést. A dramaturgia örök fiataljai cselekvés közben ismerik meg az életet, ha úgy tetszik: anti-pedagogikusan.

Hermann Zschoche talán látta a Sípoló macskakőt, mert az ő filmjének is egy nyári táborozás a kerete, egy amolyan félig megfegyelmezett, félig programozott táboré, ahol a srácok, mert hely, idő s alkalom összejátszik, megismerhetnék egymást és önmagukat. Leendő mivoltukat. Nos, itt az alkalmat elszalasztják. Shakespeare cégére alatt. Néhány elfogódott, önfeledt, természetes pillanat azért adódik, ezekért kár.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 47. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7436

Cikk értékelése:

szavazat: 1072 átlag: 5.47