KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Szellay Alice (1918–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Szilágyi Ákos: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Lengyel László: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Kovács András Bálint: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Jancsó Miklós: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Bikácsy Gergely: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Schubert Gusztáv: Tabuk és totemek A szabadság csele

• Almási Miklós: Mr. Hákli zsebből forgat Doku-fikció Steve Soderbergh-ről és a videóról
• Bikácsy Gergely: A lenyergelt szamár szex, hazugság, videó
• Sneé Péter: Szagos siker John Waters piszkos gyönyörűsége
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A gazdag keleti rokon Cannes 2.
LENGYEL FILM
• Kovács István: A kegyetlenkedés esztétikája Kihallgatás
• Koltai Ágnes: Lelki vitamin Márciusi mandula

• Várkonyi Tibor: Faulkner kalandja de Gaulle tábornokkal Egy meghiúsult filmterv
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A konyharend lovagjai Vattatyúk
• Schéry András: Csodák Milánóban Maurizio Nichettiről
VIDEÓ
• Hirsch Tibor: Fényképezz vissza! Videóvilág
FESZTIVÁL
• Fáber András: Közeledések Strasbourg
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Homo novus
• Tamás Amaryllis: Csoda Manilában
• Hegyi Gyula: Fekete mágia
• Koltai Ágnes: Az emlékmás
• Kovács András Bálint: Vadászat a Vörös Októberre
• Harmat György: Párjáték
• Fáber András: Lévy és Góliát
• Szemadám György: Űrgolyhók
ELLENFÉNY
• Koltai Ágnes: Katharina Blum meg a tisztesség

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Monteiro halálára

Bikácsy Gergely

 

João César Monteiro vénen és mégis fiatalon halt meg, tele bájosan perverz tervekkel. Portugálián kívül sokáig nem ismerték. Elsőként a francia kritikusok nyitották rá a szemüket, Emlékek a sárga házból című 1989-es filmjét megbámulva. A cím is mutatja, Monteirót a bolondok érdekelték, főként a vénember-bolondok. Színész és rendező: ő maga is vénnek szeretett látszani, nyilván mert legbelül, provokációs indulataival, sátáni képzeletében olyan fiatal volt. Dühét a régi libertinusok finom gonoszságába csomagolta. Erőszakot, agressziót nem nagyon engedett filmvásznára. Fiatal lányokra sóvárgó luciferien rút, de elegáns kéjencet szeretett ábrázolni. Ehhez ő értett a legjobban – tehát saját maga játszotta a sovány, égőszemű, halkan perverz, istent, ördögöt és leánybecsületet nem ismerő figurákat. Az általa alakított vénembereket a húsz éven felüli leányzók már nem érdekelték. Irtózott a kacérkodó, csábító, felkínálkozó szépségektől is, akik bűnre vágyva villantják dús keblüket. Az ő hősének a kicsiny hamvas kellett, a naiv, az ártatlan, akit ő ronthat meg, de nem erőszakkal, hanem hosszú, lassú, ceremóniás játékkal.

A finom, törékeny fagylaltoslányok hozták nemes izgalomba. „Inkább nyalni, mint behatolni” – ez volt szép ars poeticája. Kisbárányként viselkedő Sade márki. Filmjeiben minden fiatal lány szűzien tudatlannak mutatkozik, hogy ő ronthassa meg őket, szépen, gyengéden. Megvetette a hentes-kanokat, a macho férfitípust. Legjobb filmjében olyan átszellemült kéjencet teremtett, hogy e vén erkölcstelent már csak Istennek lehetett tekinteni. Magyarországra egyetlen filmje jutott el, éppen ez: az Isteni komédia. Ebben finomabban perverz vágyakról árulkodott, mint aminőket a film addigi száz éves története ismert: Európa minden művelt kéjenc-művésze és -nézője megoldotta előtte tunikáját. Isten-filmjének folytatását is elkészítette, erre máig hiába várunk idehaza. Azután ünnepi fesztivál-premierre nevezte be Hófehérke című új opuszát. Hatalmas pénzért forgatta. Itt is finom nyalatkozásokra készült fel az igényes meghívottak krémje: aztán másfél óráig a mindvégig fekete filmvásznat bámulhatták, melybe egyszer fehér fénypászma villant. Lucifer visszavágott, a fesztiválközönség dühödten pfujolt. Ez lett búcsúfellépése: João César Monteiro immár nem földi kéjencekkel társalog.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2376