KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sodrásban

Czirják Pál

Magyar, 1963. Rendezte: Gaál István. Szereplők: Csikós Sándor, Kozák András, Drahota Andrea, Moór Marianna, Zsipi Istvánné. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Filmarchívum. 81 perc.

Gaál István 1963-as alkotása mérföldkő a magyar filmművészetben. A rendező debütáló filmje egyúttal a hazai mozgókép egy új generációjának pályára lépését és ezzel a magyar újhullám elindulását is jelentette. Gaál nem kevesebbre tett kísérletet, mint hogy szerves egységbe foglalja az archaikus motívumvilágot és az avantgárd formakultúrát, a sajátosan helyit és az egyetemes érvényűt. És mert vállalását sikerrel teljesítette, filmje a hazai modernizmusnak is lendületet adott. A Sodrásban egyfelől – nemzedéki helyzeténél fogva – az Álmodozások kora (Szabó István, 1964), a Gyerekbetegségek (Kardos FerencRózsa János, 1965), a Tízezer nap (Kósa Ferenc, 1965), a Feldobott kő (Sára Sándor, 1968) társa; másfelől sokat hordoz magában abból a formatudatosságból és morális felelősségvállalásból, amely Jancsó vagy Kovács filmjeit jellemzi.

A nyári szünidejük utolsó napjait a Tiszánál töltő fiatalok köré szerveződő cselekmény dramaturgiai gyújtópontja az egyik fiú véletlen halála, amely a többieket önvizsgálatra, kapcsolataik, addigi életük átértékelésére készteti. A Sodrásban így a felnőtté válás eltérő útjainak térképét adja; a történet letisztultsága ugyanakkor igen expresszív, a magyar filmművészetben újszerű formanyelvvel párosul, amely a kamerakezelésben és a vágásban mutatkozik meg. A képkomponálás, a kameramozgások megtervezése, a beállítások asszociatív és ritmikai rendje a filmet vágóként is jegyző Gaál és az itt operatőrként dolgozó Sára sokéves együttgondolkodásának eredménye. Éppen ezt a közös utat érzékelteti a lemezen szereplő két további rövidfilm is. Az 1957-ben készült Pályamunkások avantgárd indíttatású kísérlet, a kisfilmes forma hazai történetének egyik kulcsműve; az 1962-es Tisza – Őszi vázlatok már a Sodrásban közvetlen előtanulmánya, motívumkeresése.

A hazai DVD-kiadás régi adósságát törleszti a Magyar Nemzeti Filmarchívum a Sodrásban megjelentetésével. Nem csupán a magyar újhullám felmutatása szempontjából hiánypótló ez a munka, hanem a rendezői életmű felől nézve is. Gaál Istvántól korábban csak a Bartók Béláról készített tévéfilm, a Gyökerek (1997–2000) jelent meg korongon; játékfilmjei közül azonban ez az első, amely hozzáférhetővé válik. Talán egyszer követhetik majd e filmet a pálya más darabjai is, a Zöldár (1965), a Magasiskola (1970), a Holt vidék (1971). Gaál gondolkodásmódja változatlanul eleven hatású, ezt legutóbb épp egy elsőfilm, Nagy Viktor Oszkár 2009-es Apaföldje is szépen jelezte.

Extrák: Rövidfilmek (Pályamunkások; Tisza – Őszi vázlatok); beszélgetés az alkotókkal; audiókommentár; képgaléria. A filmen angol felirat is található.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10513